Titanic
I.
Erről a filmről lehetetlen írni, látni kell. Amit most leírok, az inkább érzelmi reakció, mintsem elemzés. Egy öreg hölgy története, aki fiatal lányként élte meg a drámát. Egy széf, amelyben a remélt gyémánt helyett annak a rajzát találják meg egy női akton. Egy rajzon, amelyet egy nincstelen senki készített az arisztokrata lányról kizárólag művészként. Ez a rajz szétrombolta a kettejüket elválasztó társadalmi korlátokat. Romantikus szerelem a nem sejtett közeli vég árnyékában. Az arisztokrata lány és a csavargó nincstelen fiú találkozása nyomán a lány megtagadja a társadalmi közeget, melybe beleszületett.
Egyik kedvenc jelenetemben a fiú megtanítja parasztosan nagyot köpni a lányt, aki e tudományának később nagy hasznát veszi, amidőn beképzelt jegyesét szemközt köpi. A Titanic impozáns méreteit dinamikus felvételek mutatják be. A nagy hajó szinte repül a vízen. Cameron filmje nem az első a témában. De miszter Cameron számára már megadatott a technológiai háttér - elődeivel ellentétben -, hogy tökéleteset alkosson. Kerül, amibe kerül. Kockáztatott és nyert. Innentől alighanem isten, akinek szava szentírás Hollywoodban.
II.
1912 áprilisában elsüllyedt egy hajó, az akkori technológia legnagyobb szabású produktuma. Ez hatalmas megrázkódtatást okozott a világnak, hiszen a Titanicot elsüllyeszthetetlennek tartották. A katasztrófa okainak kivizsgálása hosszadalmas huzavonává fajult, és a miértre még mindig nincs egyértelműen megnyugtató válasz. A viktoriánus korszak vége felé páratlan tudományos-technikai fejlődés bontakozott ki. Jules Verne évszázada volt ez, a határtalan optimizmus időszaka. Az árnyak oly észrevétlen sűrűsödtek, hogy csak kevesen vették észre. De ha akadt is valaki, aki aggódni kezdett, még kevesebb volt azoknak a száma, akik odafigyeltek rájuk.
Egy regény például sok évvel a katasztrófa előtt megjósolta egy elsüllyeszthetetlennek tartott, hatalmas luxushajó végzetét, amikor az egy jégheggyel ütközik. A regény címe "Titan" volt. Megjelent azokban az években egy másik "Science-Fiction" regény is, mely pusztító háborút írt le, és egy, a világot rettegésben tartó különleges alakulat rémtetteit. A regény címe "Az SS-ek" volt. Miközben néhány "fantaszta" összehordott hetet-havat, a józan többség a technikával felvértezett ember határtalan jövőbeli lehetőségeiről beszélt. Ez a tündérvilág 1912-ig tartott, amikor a gépkorszak legnagyobb eredménye, a Titanic összeütközött egy jégheggyel és elsüllyedt.
Két évvel később pedig kitört a világháború. A "Nagy háború", ahogy később a húszas években emlegették. A lövészárok mocskában a patkányok közt végképp semmivé foszlott a géptündérvilág víziója. Ez a háború, noha kezdetben XIX. századinak indult, menet közben viharos sebességgel átalakult a technika ámokfutásává. Az emberek által irányított gépezetekkel lemészárolt emberek száma oly méreteket öltött, amit addig elképzelni sem tudtak. Egész generációk tűntek el a tömegsírokban és katonatemetőkben. A túlélők elveszítették a hitüket az igazságban, erkölcsben és vallásban, mely azt tanította, hogy "szeresd felebarátod". Felmerült a kérdés: ha Isten igazságos és jóságos, hogyan engedhette meg az elmúlt négy év borzalmait? A hit, remény, szeretet hamvas szentháromsága a sárba tiportatott, a lövészárkok sarába.
Ennek a hatalmas öldöklésnek a hullahegyei mellett eltörpül annak az ezerötszáz embernek a halála, akik a Titanicon vesztek oda. Ám a történet ettől még nem válik jelentéktelenné, nemcsak a körülötte szőtt misztikus háló okán, hanem elsősorban azért, mert a nagy hajó elsüllyedésének napja a XX. század valódi kezdete. A technikába vetett vak hit meginog, beköszönt a félelmek kora. A XX. század. James Cameron csodálatos filmje ezt a pillanatot teszi le elénk tálcán...