Egy boldogabb világ...
Szépirodalom / Novellák (1591 katt) | bel corma |
2012.11.04. |
A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2012/11 számában.
Óvatosan belekortyoltam a teába és élveztem, ahogy az édes, citromos íz szétárad a számban.
„Déja vu…”
Régebben imádtam, de ma már csak ritkán jutok hozzá… Hiánycikk lett, mint oly sok minden mostanság. Fájdalmas sóhajjal engedtem el az emlékeket…
- Finom… - fáradt mosolyt küldtem a lány felé. Közönyös arckifejezése láttán rádöbbentem arra, hogy nem lehettem túl meggyőző, ezért sietve hozzátettem:
- Tényleg finom… Köszönöm!
- Milyen volt a te világod?
Meglepett a kérdése, de nagyon örültem neki. Gondolatban elmosolyodtam…
- Tudod, akkoriban még másmilyen életet éltünk és… másképpen is gondolkodtunk, mint manapság. Természetesnek vettünk olyan dolgokat, amikről ma már csak álmodozunk. Ott volt például az ennivaló… Nem igazán becsültük meg és gyakran megesett az, hogy a maradékot a szemétbe dobtuk!
- De… csak az idióták csinálták ezt, nem igaz? Úgy értem… csak egy bolond dobja ki a kaját!
- Nem egészen… Régen az emberek rengeteg fölösleges dolgot összevásároltak, csak úgy megszokásból. Amire pedig már nem volt szükségük, attól egy szemrebbenés nélkül megszabadultak.
- Miért nem tartalékoltak a nehéz időkre?
- Akkoriban senki nem gondolta azt, hogy lesznek majd nehéz idők…
- Biztosan megvolt mindenetek… Boldogok lehettetek!
- Abban a világban nem tartották sokra az érzelmeket… Igen, rengeteg értéktelen dolgot birtokoltunk, de azt hiszem, hogy valójában… nem volt semmink! - egy pillanatra eltöprengtem azon, hogy mit adhatnék neki cserébe a teáért, azután eszembe jutott. - Várj csak, van itt neked valami! – mondtam tűnődve és egy piros almát halásztam elő a zsebemből. – Jól néz ki, nem igaz?
- Megfogantak az oltványok? – a lány szemei elkerekedtek a meglepetéstől. – De… hogyan?
- Földanya lassan megtisztul… – suttogtam mosolyogva és a kezébe nyomtam a friss, érett gyümölcsöt. – Hidd el, ez a világ sokkal boldogabb!
Előző oldal | bel corma |