Álom talaján

Szépirodalom / Szerelem (812 katt) Csillangó
  2012.11.02.

A szellők csöndesen elhordják mind
az érzelmeket, mik egy lángba
sűrűsödtek,
Ámor lobbantotta fel, ám reszketeg
kezével csak az egyik gyertyát
gyújtotta meg...

Csak egy lélek sorsa lenne
e világon - örökkön, soha be nem
teljesülőn epekedni?
Ha szikra-tekintetre egyre csak
hamu-szem a válasz -
megéri-e szeretni?...

Ellobban lassan minden, mind a
tél csókja, mind a nyár sugárzó
lénye - tova, a messzi, nem látható
fénybe,
S egy olyan helyen él tovább, hol
a Láng csak az álom talaján marad
egy életre...

Előző oldal Csillangó
Vélemények a műről (eddig 2 db)