Éjszakai égbolt

Szépirodalom / Versek (816 katt) Placebo
  2012.11.04.

A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2012/11 számában.

Hollószárnyait ha kitárja az este,
Vörös vért sír, s kialszik a nap.
Haláltusáját míg bámulom merengve,
Remélem, vad tüze újra lángra kap.

Az éjszaka a csillagokkal táncol,
S még élvezi, hogy soká tart a bál.
Csak félve pillant szén-szeme sarkából
Kelet felé, hol a Hajnal háza áll.

A telihold is megjelenik végül,
Félretolván néhány felleget.
Bár tudja jól, az ő ideje véges,
Titkon áhít sötét éveket.

Folyóparti dús fűben heverve
Révülöm e ezüst szín csodát,
S e sok szépség a víz-dallal vegyülve
Sötétbe simítják lelkem káoszát.

Nézdd! Keleten már ocsúdik a Hajnal.
Lágy csókjától feléled a Nap.
Fénykarjával nyújtózik remegve,
S von rőt pírt a horizont alatt.

A két szerető táncolva, repülve
Tűzzel áraszt égi réteket,
S hol nemrég még a sötétség szépült,
Most lánggal ég egy új nap kezdete.

Előző oldal Placebo