Layla: az angyal, az ördög és a gyermek IX.

Fantasy / Novellák (933 katt) angyalka146
  2012.11.07.

Sokan úgy gondolják, hogy a Lélek a test foglya. Mások szerint éppen a test szenved a Lélek miatt. Egyiküknek sincsen igaza. A Test és a Lélek EGY. Elválaszthatatlan. A kettő ugyanis össze van fonódva. A Lélek a test segítségével tapogatózik a világban, míg a test a Lélek segítségével képes érzékelni. Amint kint, úgy bent… Így szól az ősi tétel, amiről sokan elfelejtkeznek.

Amikor megláttam a nővéremet, amint görnyedt testtartásban ül és meredten néz a sötéten fénylő tengerre, tudtam, hogy szomorú. Az én szívemet is furcsa melankólia járta át. Szeretem. Fáj így látnom. Lassan a háta mögé léptem, leguggoltam, majd szorosan átöltem. Éreztem a hálát, ami kezeiből áradt, melyeket az enyémekre tett. Leültem vele szemben.

- Mi a baj, Sabriel?
- Óh, Nimueh, én nem tartozok ide.
- De most itt élsz. Nem mehetsz oda vissza, te is tudod.
- Igen, tudom – suttogta halkan és szemeiből kicsordultak a könnyek.
- Miért nem próbálsz meg itt berendezkedni? Miért nem adsz esélyt a földi életnek? Miért nem adsz esélyt egy férfinak?
- Férfiak – megvetően elhúzta a száját. Kényes témára tapintottam. – Ugye ezt nem gondolod komolyan? Milyen „férfi” lenne méltó hozzám? A földi majmok, amik csak vad, állatias vágyaik kielégítésére gondolnak? Vagy az atlantidák, akik még náluk is megvetendőbbek és lealacsonyítóbbak?!
A fejemet ráztam.
- Ugyan már! És mi a helyet a vorégokkal? Ők szépek. És értelmesek. De tudod, mit gondolok? Azt, hogy te nem is akarsz kapcsolatot senkivel! Talán undorítónak találod a dolgot?
- Részint igen – éreztem, ez nem teljesen igaz.
- Sabriel! Lassan harminc éves leszel és még nem voltál együtt senkivel! Meddig akarsz szűz maradni?
- Ameddig jól esik – felelte unottan.
- Nem, itt nem az undorról vagy a férfiakról van szó. Neked Ő kell! – tudta, kire gondolok. Szemeiben furcsa fények gyúltak. – Te vágyódsz utána! – kiáltottam fel és tudtam: igazam van!
- Igen. A szívemben csak neki van hely.
- De Ő megvet! Maga mondta! – megvonta vállait.
- Akkor is szeretem.
- Akkor őrült vagy, Sabriel! Elszalad melletted az élet, miközben egy árnyképet kergetsz és boldogtalanul élsz. Ér ő ennyit?! – Sokáig nem válaszolt a kérdésemre, majd amikor rám nézett olyan mély szomorúság áradt belőle, hogy én is könnyezni kezdtem. Lassan, vontatottan válaszolt:
- Azt hiszem, igazad van. De nem tudom őt kiűzni a szívemből és az elmémből. Mit tegyek?

***

Azt gondoltam, ez a nap is úgy fog kezdődni, mint a többi. Éppen ezért megszokott reggeli rituálémhoz kezdtem. Amikor kinyitottam a szemeimet, a plafonra bámultam. Majd nyújtóztam egyet, lassan felültem és kényszeredetten ránéztem Urielre. De ezen a reggelen…

- Azrael! – kiáltottam, miközben kiugrottam az ágyból és sikongva a karjaiba vetettem magam. El sem tudom mondani, mennyire örültem.
- Ugye most maradsz? Ma te leszel velem? – kérdeztem izgatottan és szívdobogva vártam válaszát. Elmosolyodott.
- Igen.
- Éljen! – ugrottam egyet és újra megöleltem. Csak nevetett.
- Ejha, ilyen kitörő lelkesedéssel sem fogadtak még!
- Beszélnünk kell! Sok mindenről, de előbb megyek mosakodni. Ne, ne gyere utánam! Majd sikítok, ha valami rosszat érzek. – Azzal már sarkon is fordultam, bementem a fürdőbe és öt perc múlva már az ágyamon ülve panaszkodtam neki.
- Mondd csak, rossz ember vagyok én? Mivel érdemeltem ki ezt a fajankót?! – Értetlenül meredt rám, de én csak folytattam. – Tudom, hogy megtisztelve kellene éreznem magam, mert mégiscsak arkangyal, meg ilyesmi, de akkor is: miért vigyáz rám az univerzum legutálatosabb angyala?!
- Most Urielről beszélsz? – érdeklődött, és láttam a hamiskás csillogást szemeiben.
- Persze, hogy róla! Tudod, miket csinál?! Az egy dolog, hogy mindig mogorva és flegma, de a körme alól piszkálja ki a koszt, majd belenyúlt az orrába, onnan a szájába…

Azraelből kirobbant a nevetés. Még a könnye is kicsordult. Körülbelül öt perc múlva nyugodott csak le és a szemeit törülgetve kezdett el beszélni.

- Látom, Uriel mindent elkövet, hogy megutáld. De hallgass rám: bármit is mond, bármit is tesz, te akkor is kedveld! Hidd el, csak provokálni akar. Ne add meg neki a lehetőséget!
- Elég nehéz dolgot kérsz tőlem. Mondd csak, miért utálja az embereket?
Azrael elkomolyodott.
- Uriel nem utálja az embereket.
- De folyton azt hajtogatja, hogy mi milyen alacsonyabb rendűek vagyunk, meg majmok, és a föld csak egy koszos porfészek…
- Figyelj rám, Leila! Uriel a Föld angyala. Ő és a Föld egyek. Minden élőlény érzését képes átvenni és hatalma van a természet erői felett is. Ez az oka annak, hogyha megtámadják a Földet, akkor Michael harcol itt, míg Uriel a Mennyben marad, és az ottani seregeket vezeti. Akkora az ereje, hogy az egész bolygót akaratlanul bár, de képes lenne elpusztítani. Uriel imádja a földet! Sokkal jobban, mint bármelyik más angyal. Nagyon sokszor tartózkodik itt. A ti időegységetekkel számolva, az év 365 napjából 364-szer biztos, hogy itt van. Ne törődj a fecsegésével! Tudod, pontosan a szimbiózis miatt sokkal érzékenyebb és sokkal több befolyás éri, mint minket. Ráadásul… - itt megtorpant egy pillanatra, kereste a megfelelő szavakat. – Egy nagy csalódás is érte.
- Mi? – próbálkoztam, de Azrael csak a fejét rázta.
- Ne utáld őt, rendben? – komolyan kérte erre.
- Rendben – mondtam, de nem tudom, képes leszek-e betartani.

Előző oldal angyalka146
Vélemények a műről (eddig 4 db)