Óda a két korsó búzasörhöz, amit az este ittam meg tizenkét óra munka után
ó búzasör te fenséges
tele bévitaminnal te egészséges
italrendkiegészítő és finom
lágyan érinted torkom mint a virágszirom
hát iszom
bizony
iszom
nyári napnak alkonyulatánál
megállék itten e ismerős kocsmánál
alig ülök bele a kényelmes székbe
máris egy pincérlány érzi hogy sör kéne
és egy teli korsó ím előttem terem
az ég alatt ülök meleg bent a terem
esti nyári szellő ím felém lengedez
egy nagyot kortyolok és érzem rendben ez
apró buborékok szökellenek félve
egy nagyot büfögök én is fel az égre
és amíg itt minden lassan körbeforog
megcsókol a múzsa versetírni fogok
s hogy hogy lehet részegen verset írni
így ni:
ugye fáj
hát ne kiabálj
szájadat betedd
nyújtsd ki két kezed
s a végtelen eget
máris elérheted
