Természetfilm

Neoprimitív / Írások (1086 katt) Norton
  2012.10.13.

A hosszú szarvú antilop izgatottan kushadt a bokor mögé. A szíve egyre hevesebben vert, amint sóvárogva leste a patakban ivó gepárdot. Tudta, hogy nagyon gyorsnak kell lennie, mert elég egy halk nesz, és elvéti a zsákmányt.

A teste megfeszült, és hatalmas szökkenéssel hagyta el a rejtekhelyét. Nagyon izgatott volt, mert egy gepárdot becserkészni mindig nagyon nehéz - távolról elkapni pedig szinte lehetetlen.

A mohó antilop a fejét leszegve rontott előre. Késéles szarvai mélyen fúródtak a meglepett préda oldalába. A gepárd felmordult és nagy nehezen kitért az útjából, de igen komoly sebet szerzett közben.

A sebesült nagymacska hengeredett egyet a földön, majd felpattant, és mancsával az antilop felé csapott, de az elhajolt előle, majd rávetette magát - fogai kérlelhetetlen pontossággal kapták el a nyakát.

A gepárd érezte, hogy itt a vég, és nem is tévedett: az antilop állkapcsa iszonyatos erővel szorult össze, szétroppantva a nyelőcsövét. A karcsú testen rángások futottak végig, majd végleg elernyedt.

Az antilop elengedte zsákmányát, majd enni kezdett belőle. Sietnie kellett, nehogy arra tévedjen néhány zebra, mert könnyen elvehették tőle a nehezen megszerzett húst.

Vége

Előző oldal Norton
Vélemények a műről (eddig 3 db)