Nosztalgikus történetek - A tea

Szépirodalom / Novellák (924 katt) Kétvirág
  2012.09.29.

A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2012/10 számában.

Ez a történet első ránézésre egyáltalán nem félelmetes, vagy misztikus. Még csak érdekesnek sem mondanám. Legalábbis első ránézésre. Közelebbről megvizsgálva... Ki tudja? Valamiért eddig már kétszer is megsemmisült a kézirata.

Tehát egyszerűen arról van szó, hogy szeretem a teát. Méghozzá nem is úgy, ahogy a normális emberek ebben az országban: gyümölcsös aromával és citrommal, esetleg a zöld változatot jázminnal, vagy gyógynövények főzeteit mézzel megfázás ellen. Nem. Én úgy szeretem a teát, ahogyan az angolok, erősre főzve, tejjel és néha cukorral. Szeretem megadni a módját, és élvezem a jól elkészített tea semmihez sem hasonlítható aromáját. Ráadásul mindezt meglehetősen régóta teszem. Tizenéves korom elején kaptam rá az ízére. Valami olvasmányélményem alapján persze.

Az első néhány próbálkozás után letettem arról, hogy másokat is beavassak a teafőzés misztériumába, vagy akár csak elmagyarázzam nekik, hogy a bögrémet permanensen összefogó barnás színű lötty nagyon finom, vagy akár csak annyit, hogy cseppet sem undorító. Fura mókus lettem az ismerőseim szemében. A foltos bögrémmel, a bemagolt és ráadásul precízen be is tartott teakészítési útmutatóimmal együtt.

Magányosan élveztem hát az istenek italát. Na, jó, a fekete teát. Tejjel! Szubjektíve nagyon sokáig tartott ez az állapot. Általános iskolás koromtól, a gimnáziumi éveken keresztül egészen az egyetem elejéig. Egészen hozzá is szoktam.

Annál nagyobb volt a megdöbbenésem. Egy napon kissé homályos körülmények között... ez a rész borzasztóan misztikus is lehetne akár, de a homályért valószínűleg csupán egy üvegnyi falusi vörösbor felel... akárhogy is, de kiderült, hogy mégis van élet a Föld nevű bolygón. Méghozzá olyasmi élet, amilyen én is vagyok. Igen, találkoztam valakivel, aki tudta!

Tudta, hogy a tea és a tej jó választás együtt. Tudta, hogy a víznek forrnia kell, a tealevélnek pedig adott ideig kell áznia. Tudta, hogy a csersav fog, és nem jön le a bögréről agresszív mosószerek nélkül. Valakivel, akinek foltos bögréje volt, mint nekem.

Hogy mi is lett tovább? Tulajdonképpen semmi sem. Messziről indultunk, és messzire kerültünk azóta megint. De van valaki a világon, aki tejjel szereti a teát, úgy, ahogyan én.

Előző oldal Kétvirág
Vélemények a műről (eddig 3 db)