Telihold
A zuhogó eső arcodat mosta
Hosszú hajadba tépett a szél
Egyedül mentél a végtelen utcán
Testedben lázasan lüktet a vér
Amerre indulsz nem moccan semmi
A félelem szagától terhes a lég
Mindenki tudja, hogy közel az óra
Nincs már több idő, mert itt van a vég
És kondul az óra a templomtoronyban
A felhők mögül kibukkan a Hold
A sápadt fény a földre hullik
Hol feltűnik egy furcsa kobold
Teste szőrös, szeme izzik
Fogairól csorog a nyál
Lassan néz a teliholdra
Üvöltése messzire száll
Nincs ember ki megállítsa
S a szörnyeteg újra öl
A házak bezárt ajtajait
Mancsaival tépi föl
Kiontott belek, letépett fejek
Mindenütt folyik a tengernyi vér
A hörgést és a halálsikolyt
Messze viszi az északi szél
A rettegéstől mindenki félholt
Az összes ember bűvölten áll
Elfutni már bénult a láb
Mert javában tart a démoni bál
Valahol távolról hallod a lármát
Meggyorsítod léptedet
Nyugodtan mész, félelem nélkül
Hisz rég céltalan életed
Menet közben újra látod
Azt a régi éjszakát
A menyasszonyod holttestét
S orrodban a vér szagát
Telehold volt akkor is éppen
De még nem volt rettenet
Mindenki tette megszokott dolgát
S élvezte az életet
Kézen fogva sétáltál vele
A holdfényes parkon át
Hallgattátok a tücsökzenét
Mikor elértétek azt a fát
A fa mögül mély morgás hangzik
Majd egy iszonyú szörny lép elő
Hatalmas és félelmetes
Ősi, durva, nyers erő
Morran a lény, és lendül a mancsa
Az ütés messzire elrepít
Mikor végre magadhoz térsz
A fájdalom majd szétszakít
A lány, aki eddig az életed volt
Melletted fekszik, rég halott
Végtagjai szerteszórva
A kéz az itt, a láb amott
Körülötted rendőrök állnak
Döbbent arcú emberek
Várnak rád a gumibotok
S csőre töltött fegyverek
Nem hiszik el, amit mondasz
Alávaló gyilkos lettél
Az egész város véleménye:
Lakolni fogsz a szörnyű tettért
A villamosszék készen várt rád
Ám az ég is közbeszólt
Az idő ment, s a város fölött
Ismét ott a telihold
Megint néhány újabb holttestét
De már nem vagy egyedül
Vannak, akik látták a lényt
S lassan minden kiderül
Elengedtek, hisz nem vagy bűnös
Fűt a bosszú, hát talpra állsz
Szemébe akarsz nézni a lénynek
Mert valahol mélyen a halálra vársz
Gyanútlan lány sétáltatja
Az éjsötétben kutyáját
Hatalmas árny veti rá magát
És élvezettel tépi ki máját
Karomban végződő végtagjait
A pokol ereje áthatja
Egyre növekvő bosszúszomját
A vér íze csillapíthatja
A lány kutyája nyüszíteni akar
De nem jön hang ki a torkán
A lény úgy szedi le a fejét testéről
Mint ház tetejét az orkán
Az eszeveszett lármára
Egy rendőr őrszem figyel fel
Ám a szörnyhöz közelebb érve
Nagy ütés ereje repíti el
De a vadállat csak nem nyugszik
És áldozatát darabokra bontja
S az ki valaha ember volt
A vért literszámra ontja
Éppen te is odaérsz
De nem érdekel az áldozat
Konyhakésed marokra fogod
Hát jöjjön el a kárhozat
A lény a vérparti közepén
Nem is figyel annyira
Nem látja a közelgő pengét
Mely ütőerét hasítja
Feleszmél, de az acél csak
Egyre mélyebbre halad
Ordít, bömböl, tajtékzik
Majd mozdulatlan marad
Hogy halott lenne az állat?
Egyszerűen nem tudod elhinni
Kivágod mozdulatlan szívét
S vérét nagy kortyokban kezded inni
Majd abbahagyod, befejezed
Hisz nem vagy őrült, csak fáj minden
Zokogni kezdesz, az emlék oly tiszta
S állsz remegve az esőben