Démonidézés alapfokon

Fantasy / Novellák (1806 katt) fairlane
  2012.09.23.

A nap lemenőben volt, mikor négy fiatal egy félelmetes, sötét erdőben – amelyben a medve is asztrálpajzzsal és lángpallossal jár-kel – közeledtek egy kiemelt, nemes cél érdekében egy elhagyatott házhoz: egy Zoul nevű démont kívántak megidézni.

Chris: Meglátjátok, mindjárt ott leszünk. Azt hiszem, ennek az útnak a végén.
Tom: Egyszer hagynád ki, hogy: Azt hiszem!
Larry: Igazad van! Most ennek az útnak a végén? És mi van az előző hat-hét úttal?
Chris: Hát?!
Larry: Ne testrészekkel dobálózz, hanem válaszolj!
Joe: Szerintem eltévedtünk. Nekünk is kellett volna egy olyan fonal, mint amit Theszeusz kapott Ariad feleségétől.
Tom: Hogy kitől?
Joe: Hát Ariadnétól.
Tom: Te barom, ő Minósz lánya volt, és Ariadné volt a neve. A keresztneve!
Joe: Jól van, na, én se tudhatok mindent pontosan.
Chris: Azért egy ¾-et megérdemelsz. Na, add az ellenőrződ!
Larry: Rajolni akartál kispofám, csak szarul sült el, mi?!
Joe: Törődjetek a magatok dolgával!
Chris: Ott mintha fényt látnék a távolban.
Joe: Úristen, leállt a légzése! Ez már a halál közeli állapot: már az alagutat látja.
Chris: A nagy lófaszt! Leállt légzéssel tudnék ekkora maflást nyomatni?
Larry: Az a Hold, te szerencsétlen! Azt látod. Különben is nem azt mondtad, hogy lakatlan a ház?
Chris: Tényleg, igazad van. Végül is ki lenne az a hülye, aki egy kétszeres sorozatgyilkosság helyszínén akarna tanyát verni.
Tom: Ezt… eddig… mintha elfelejtetted volna említeni!
Chris: Egy túróst! Hát nem emlékeztek, mikor meséltem, hogy a fickó, aki itt élt, áthívta a barátait borozni, és a rágcsálnivaló a családja volt? Mellesleg kitalálhatjátok mi volt a bor!?
Joe: Sejtjük. És ízlett nekik?
Tom: Kit érdekel ez? Az a lényeg, hogy ha ezt tudom, nem jövök.
Chris: Mégis mit hittél, a Mézeskalács Házikóba megyünk?
Joe: Az se lett volna jobb. Van ott egy banya, sőt egy kemence is!
Larry: Én tudok egy másik házat.
Tom: Menjünk inkább oda! Hol van?
Larry: Nem olyan messze. Régebben elmegyógyintézetként funkcionált, de néhány furcsa kísérlet, illetve rejtélyes haláleset miatt bezárták.
Tom: Kösz szépen!
Joe: Térjünk már vissza a faszira! Mit szóltak a haverjai?
Chris: Nem igazán ízlett nekik a kaja íze. Az egyetlen probléma az volt, hogy a házigazda rosszul viselte a kritikát.
Larry: Hadd találjam ki! A másnapi menü: A la’ freundin!
Chris: Ahogy mondod, csak már nem volt, aki egyen belőle. Mire a zsaruk kiértek, már megromlott az „étel”!
Larry: Azért mentek ki, mert azt hitték, itt épült fel az új döggyár?
Chris: Ami igaz, az igaz. Olyan büdös volt, hogy az állatok egy hónapig csipesszel az orrukon jártak-keltek. De komolyan, az eltűnt emberek miatt hamar rátaláltak a gyilkosra, akit viszonylag könnyen elkaptak és elítélték. Kapott egy csini bútordarabot.
Tom: Mégis mit?
Chris: Egy villamosszéket!
Tom: Nem rossz. Remélem nem az ő szellemét sikerül megidéznünk. Nincs kedvem egy frigóban végezni. Jobb házat nem találtál, Chris?
Chris: Üres, romos, elhagyatott. Mi kell még? Hót ingyen van!
Larry: Mintha közelednénk. Valami büdöset érzek.
Chris: Ez több éve történt. Nem hiszem, hogy beleivódott volna a környezetbe a halottak bűze.
Larry: Te nem érzed?
Joe: A francba is, tényleg van valami a levegőben. Valami túlvilági!
Tom: Ne haragudjatok, de nagyon is evilági! Púztam!
Larry: Miztál?
Tom: Púztam! Fingottam!
Chris: Tudhattam volna!
Tom: Persze tudhattad volna. Joe is mindig tele van levegővel.
Joe: Na, ne hasonlítsuk a vásári lufit a Zeppelinhez!
Larry: Ne bántsátok Tomot! Ő csak jót akar. Felkészít minket. Végül is, ha ezt kibírjuk, a ház szagát játszva elviseljük!
Tom: Bekaphatod!
Chris: Nézzétek, ott valaminek mintha látszana a körvonala! Az lesz az.
Larry: Egy benarkózott erdőjáró képzelgései!
Chris: Anyád!
Tom: Tényleg ott van a ház.
Joe: Épp itt az ideje, már rohadtul kell hugyoznom.
Larry: És miért nem állsz félre? Van itt egy csomó budi.
Joe: Majd inkább a házban. Így is örülök, hogy nem futottunk bele egy boszorkányba, mint a Blair Witch Projektben.
Tom: Miben?
Larry: A filmben. Tudod, az a dilinyós banya, aki kavicsokat rakosgat egymásra, meg sarokba állítja az embert.
Chris: Ez utóbbi ismerős. Apám csinált ilyesmit, ha rossz jegyet vittem haza. Persze előtte foglalkozott velem.
Joe: Mégis mit csinált?
Chris: Például teniszeztünk.
Joe: Teniszeztetek, ha karót kaptál?
Chris: Igen, de csak nála volt ütő, és a fejem volt a labda!
Larry: Még jó, hogy nem favágósat játszottatok. Akkor te lehettél volna a fa!
Chris: Hál’ Istennek nem volt otthon fejsze! Előbb-utóbb kitalálta volna azt is. Volt fantáziája az öregnek. Elmehetett volna írónak.
Tom: Nézzétek, ott van!
Joe: Ki?!
Tom: Nem ki, hanem mi! A ház.
Larry: Hát nem egy Southfork!
Chris: Bocs, most csak ez van.
Joe: Siessünk, mindjárt magam alá csurgatok.
Tom: Bírd ki még egy kicsit, bár a hangulatnak mindenképpen jót tenne, ha telieresztenéd a gatyádat.
Joe: Még mit nem! Akkor inkább kötök rá egy gordiuszi csomót.
Tom: Ugye tudod, hogy azt az ókorban kettévágták?
Joe: Tényleg?! Akkor legyen csak egy mezei csomó.
Larry: Kicsit kopottas a házszám: Meseerdő u. 13.
Tom: Bekopogunk?
Chris: Minek. Mondtam, hogy lakatlan.
Larry: Az előbb még nem voltál ilyen biztos benne. Különben is lehet, hogy azóta beköltözött egy remete, vagy egy mackócsalád. Sose lehet tudni.
Tom: Ha már idáig eljöttünk, és megtalálták a házat, én akkor is bemegyek, ha ki kell górni hozzá egy egész garnitúra medvét is.
Joe: Én is szarok az új lakókra, ha vannak egyáltalán. Nekem WC kell!
Larry: Nekem meg pezsgő, kaviár, nők!
Chris: Akkor rossz címre jöttél. Itt pont ezek nincsenek. De szolgálhatok pókhálóval, hullaszaggal, és ha minden igaz, túlvilági lényeggel. Na, menjünk befelé!

…Belépnek.

Tom: Most merre?
Chris: Egyenesen.
Joe: Hol a budi?
Chris: Mit tudom én, a házban valahol. Indulj el balra! Légy önálló!
Joe: Kösz, sokat segítettél! – távozik, balra.
Larry: Nézzétek, itt egy kép! Valószínűleg a családról. Milyen kis ennivaló ez a gyerek!
Tom: Barom! Benned semmi érzelem sincs?
Larry: Csak azt mondtam, hogy aranyos a kisrác. Itt még nem gondolta, hogy egyszer almát dugnak a szájába!
Chris: Befejezheted! Ez itt a hall. Ha bemegyünk azon az ajtón, a nappaliban leszünk.
Tom: Ezt honnan tudod?
Chris: Újságcikkekből. Ott folyt a dínom-dánom, majd más is.
Larry: Szerintem ott kellene megejteni a szellemidézést.
Tom: Biztos, hogy ez jó ötlet?
Chris: Igen, én is így gondoltam. Úristen! Nézzétek az ajtót! Mintha nyílna kifelé.
Tom: Mi ez a rekedtes lihegés?

…Joe hülyéskedik velük, aki a WC-t megtalálva onnan körbement, és a nappaliban lyukadt ki. Ott hallotta a többieket.

Joe: „Feltrancsírozlak benneteket betolakodók!” – suttog elváltoztatott hangon.
Tom: Na, én eltűntem. Ha nem írok, ne válaszoljatok!
Larry: Várj egy kicsit! – Majd az ajtó felé fordulva így szól: - Gyere elő hugyos, engem nem versz át!

…Erre Joe előjön vihogva.

Joe: Majdnem bejött, de Tomot így is sikerült palira vennem.
Tom: Kurva vicces vagy! Remélem, ha megjelenik a gyilkos szelleme, beleveri a fejedbe – szó szerint - , hogy ki is itt a házigazda.
Chris: Elsősorban egy démont akarunk megidézni. Vagy már elfelejtettétek?
Tom: Ja persze. Hogy is hívják, Zíl?
Larry: Meg mindjárt már Kamaz, vagy IFA, mi?
Chris: Zoulnak hívják.
Joe: Aztán melyik hülye szülő ad a fiának, borjának ilyen lehetetlen nevet?!
Chris: Nem hiszem, hogy lett volna neki apja, vagy anyja.
Larry: Ez jó! Megnézném odaát, hogy fest a válási statisztika. Vagy jobbat mondok: egy szülői értekezlet!
Chris: Látom, megint nincs meg bennetek a kellő komolyság ehhez az egészhez. Őszintén örülök, ha sikerülni fog. Menjünk be a nappaliba, és kezdjünk hozzá az előkészületekhez!
Larry: Joe, te már voltál bent a nappaliban. Minden tiszta? Semmi vérrel festett Mona Lisa?
Joe: Egy kis kupi van, de művészalkotás az nincs. Kár, hogy nem voltunk itt, amikor a manus a familit vágta szét. Láthattuk volna élőben a milói Vénuszt!
Tom: Szadista állatok! Mit keresek én itt veletek?
Larry: Kellett valaki, hogy kellően átérezzük, milyen szagviszonyok lehettek, egy héttel a mészárlás után.
Tom: Most az erdőbeli fingásra gondolsz?
Larry: Bocs, de ha nem csal az orrom, már itt a házban is kiengedtél vagy négy-öt löketet. Csak úgy sunyiban!
Tom: Aljas rágalom!
Larry: Nekem hazudhatsz, de magadnak ne.
Chris: Befejeznétek? Menjünk be, és csináljuk már azt a szart! Ott még nem járt Tom, biztos jobb a klíma.
Tom: Te is geciskedsz?
Joe: Jaj, hagyjátok már békén szegényt! Nem tehet róla, hogy belülről olyan, mint egy kémiai labor, ahol állandóan metánkísérleteket végeznek!
Tom: Bazd meg! Szemétládák vagytok mind!
Chris: Jól van, ne haragudj! Csak vicceltünk. Engesztelésképpen felrajzolhatod te a varázskört.
Tom: Azt hiszed, ezzel el van intézve? Rajzolja fel a tököm azt a hülye ickát!
Joe: Mit akarsz, hogy könyörögjünk a bocsánatodért?
Tom: Igen, de van két akadálya: 1. Te képtelen lennél rá. 2. Te képtelen lennél rá!
Larry: Akkor ne is húzzuk tovább ezzel az időt! Bocs, meg minden, de nem érünk rá egész éjszaka mimózásdit játszani. Elő kell hívnunk valami gennyet a túlvégről.
Tom: Jól van, mindegy, nem érdekel. Csináljuk!
Joe: Úgy látszik, nem volt valami profi néhai barátunk a lakásrendezésben. Itt 5 négyzetméteren belül több bútor van, mint az IKEA-ban!
Chris: Akkor pakoljuk arrébb a nagyját!
Larry: Rám ne nagyon számítsatok! A múltkor a sógoromnak segítettem költözni, és a végén úgy néztem ki, mint egy tarajos gőte, úgy tele voltam sérvvel.
Chris: Márpedig most rámolni fogsz, különben a fejeden is lesz néhány kitüremkedés.
Joe: És mi lenne, ha kiszednénk a holmit belőle, már ha van benne. Úgy biztos könnyebb lenne.
Tom: Én nem igazán nyúlnék bele. Ki tudja, hogy ki vagy mi lóg egy vállfán.
Larry: Inkább lehet egy XXL-es molylepkére számítani, mint egy hullára. Különben is, nincs olyan büdös. Vagy legalábbis másmilyen büdös van!
Tom: Ne kezdd megint!
Chris: Rakjuk már arrébb ezt a sok szart! Mire elkezdjük, a kakas is rákezd.
Joe: Jól van, na, csak ne bánts!
Chris: Akkor háromra, oké?
Tom: Háromra, vagy három és emelünk?
Chris: Háromra!
Larry: De ne kiabáld be egyből a hármat! Nem ér csalni!
Chris: Dugulj el, legyél szíves! Tehát: egy, kettő, három!
Larry: Akkor én is számolok: egy, kettő, három sérv!
Tom: Ilyen puhány vagy, szófosó?
Larry: Lehet, de te natúr fosó vagy.
Chris: Na így jó lesz. Már van elég helyünk. Ki vállalja a rajzolást?
Joe: Én szívesen felrajzolom.
Chris: Tudod, hogy néz ki a varázscsillag?
Joe: Hogyne, már láttam egy csomó filmben – és nekikezd.
Larry: Addig körbenézhetnénk valami rágcsáló után.
Tom: Az ötlet jó, csak rossz időben és rossz helyen lett feldobva.
Larry: Én sem háromfogásos kajára gondoltam, csak valami nasira.
Chris: Ha nem takarították ki az összes csontot, ropogtatnivalót azt találhatsz… Te meg mi a francot csinálsz? Melyik filmben láttad ezt a csillagot? A Schindler listájában? Ez egy zsidócsillag!
Joe: Ja, bocs, összekevertem. Már csillagokat látok ettől az egésztől!
Chris: Majd én felrajzolom.
Tom: És minek a gyertya?
Chris: Csak minimális fényre van szükség.
Tom: Aztán semmi tapi!
Larry: Pedig rajtad aztán lenne mit fogni! Poén volt ez is. Különben tényleg lehetett volna több gyertya is. Mondjuk, vagy tíz.
Joe: És miért pont annyi?
Larry: Mert, amíg nem jön ez a Zoli vagy kicsoda, addig a sok gyertya lángjánál süthettünk volna egy fasza rablóhúst.
Chris: Hús, szalonna, ilyesmi? Vagy azt képzeljük hozzá? Itt legfeljebb a nyársat tudjuk prezentálni. Esetleg kisorsoljuk, kit együnk meg, csak úgy a múlt emlékére. Különben is azt mondtad induláskor, hogy ettél.
Larry: Ha azt annak lehet nevezni. A mostohaanyám nem erőltette meg magát. Kipakolta elém a reggeli maradékát, mely tojásból – átmenet a tükörtojás és rántotta között – és pirítósból – 10% kenyér, 90% szén – állt. Na, jó étvágyat! Ja, el ne felejtsem a tejet, aminek olyan íze volt, mintha egy oposszumból fejték volna ki.
Joe: Te szegény! Csak össze ne keverjük a démon morgását, a gyomrod korgásával!
Larry: Ha-ha, hát ez jó! Egy: annyira nem üres a gyomrom, mert az erdőben is ettem azért néhány szem kökényt – legalábbis remélem, az volt. Kettő: hol van az előírva, hogy egy démon, amint megjelenik, egyből el kell játszania az Oroszlánkirályt, már ami az üvöltést illeti.
Chris: Ők már csak ilyenek. Vérszomjas dögök, akik képtelenek más hangon megnyilvánulni.
Joe: Ezt a szakirodalom írja. Mit ír, hány decibellel ugat egy átlagos démon?
Chris: Régi okkult könyvekben van csak utalás róla, de semmi konkrét számadat. Sajna!
Tom: És mi egy ilyet akarunk megidézni?!
Chris: Hát persze. Miért, tudsz jobbat? Idézzük meg pl. Kennedyt? Kérdezzük meg tőle: ugyan miért nyírtak ki? Miért csináltak a fejedből ementálit?
Tom: Most mit izélsz? Csak azt nem akarom, hogy áthívunk a nem tudom honnan egy ilyen vadbarmot, és bábozni kezdjen velünk. Naná, hogy egy tragédiát adna elő!
Larry: Mindig is színész akartam lenni. Nekem még így is megérné.
Joe: Igen?! Akkor is így gondolnád, ha ez a Soul vagy Rap az agyvelődet kanalazná ki a koponyádból, mint egy tál kukoricapelyhet?
Chris: Figyeljetek! Csak észrevesszük, ha keménykedni kezd, oszt’ elzavarjuk.
Larry: Csak úgy: Na, takarodj?
Chris: Nem. Valamit kitalálunk. Elengedjük egymás kezét, vagy elfújjuk a gyertyát.
Tom: Ja! Sötétben meg pláne el tud intézni minket.
Joe: Ne trassoljunk már, inkább kezdjük el! Még itt sincs, azt se tudjuk, sikerül-e, de már vérfürdőről beszélünk.
Chris: Ez az! Helyes! Foglaljuk el a helyünket!
Larry: Joe, neked hova szól a jegyed: 2-es páholy, 6-os szék?
Tom: Tényleg, mégis hová tegyük le a seggünket?
Chris: Mivel négyen vagyunk, a négy égtáj felé.
Joe: A francba! Otthon hagytam az iránytűmet.
Chris: Nyugi! Úgy rajzoltam fel, hogy a csillag felső sarka északra mutasson.
Larry: Tom, te ülj délre már csak a színed miatt is!
Tom: Már megint találtál valamit, amivel baszogathatsz? Képzeld, nem tartozom semmilyen délvidéki néphez. Egyszerűen kint hagytak a napon kiskoromban.
Larry: De apádat nem!
Chris: Most már elég legyen! Én ülök északra, Tom keletre, Joe délre, Larry te pedig nyugatra. Így marad, és kész!
Joe: Jól van apu – és leülnek.
Chris: Fogjuk meg egymás kezét!
Larry: Óh, baby, inkább csókolj meg!
Chris: Ez nem lehet igaz! Csak öt percre komolyodj meg! Vagy, ha ezt nem tudod garantálni, akkor csak fogd be a szád!
Larry: Oké – és megfogják egymás kezét.
Chris: Elmondom a formulát, utána egy kicsit senki se szólaljon meg! Se kérdezés, se egy gúnyos megjegyzés, de még egy ártatlan, szűzi szellentés se! Világos?
Többiek: Ja!
Chris: Óh, nagy Zoul! Te, ki egyike vagy az ötöknek, kik száműzettek vissza a démoni síkra, hívlak Téged! Jelenj meg nekünk!
Larry: Ennyi volt a nagy szöveg?
Chris: Pofa be!
Joe: Én már érzem a démon rohadásszagát.
Tom: Szerintem meg a hagymás babét, amit étkeztem!
Larry: Most már egy szavad sem lehet. Honnan jöttél te, Ypernből?
Chris: Kuss legyen már, koncentráljatok!
Larry: Könnyű azt mondani! Nem hiszem, hogy te bírod ezt a pumaszagot.
Chris: Azt nem mondtam, tényleg rohadt büdös van, de egy fontosabb dologra figyelek most!
Larry: Az neked nem elég fontos, hogy ne fulladj meg, ettől a torokmaró bűztől?
Chris: És mégis mit akarsz? Szakítsam meg a kört, csak hogy kereszthuzatot csináljak?
Larry: Nagyon okos gondolat. Sőt létfontosságú!
Joe: Támogatom én is.
Tom: Pedig csak egy kis konzerv volt…
Larry: Az mindegy. Legalább a szavatosságát megnézted?
Tom: Tudod, hogy ha babot látok, kikapcsol az agyam.
Larry: Bezzeg a szaros bélrendszered az működik!
Tom: Azt ne mondd, hogy te mindig visszatartod! Vagy talán kiköhögöd? Mondtam már, hogy büdös a leheleted?
Larry: Na, elég legyen, most rólad van szó! Tudtad jól, hogy össze fogunk jönni, és mégis ilyen fingatós kaját zabáltál. Az erdőben még azt hittem, ellőtted az összes puskaporodat, de látom, a nehéztüzérség még csak most jön. Vagy direkt lettél ilyen széllelbélelt?
Tom: Ha direkt csináltam volna, két nagy konzervet veszek, plusz eszek hozzá egy kis savanyú káposztát, a végén pedig legurítok egy pohár tejet.
Larry: Jól van, hiszek neked. Na, mikor nyitjuk már ki azt a rohadt ablakot!
Chris: Oké, nyisd csak ki! De figyelmeztetlek, ha már itt a démon, és kilépsz a körből, megöl!
Larry: Csak ezért? Valami agyi szinten nem stimmelhet a srácnál, ha ennyire pöccen.
Chris: Lehet, már az sem tetszik neki, hogy beleugatunk a szertartásba.
Larry: Hogy oda ne rohanjak! Ha tényleg így van, zavard el a picsába ezt a kényes majmot, és hívj egy normálisat!
Chris: Persze, ha az olyan könnyű lenne. Amúgy szerintem mind ilyen: szeretik a csendet, meg azt, hogy felettünk állnak.
Larry: Micsoda?! Mi hívjuk ide őket, nem? Ezek csak vendégek! Még nekik illene valami sütit vagy piát hozni!
Joe: Ja, egy üveg fasza Jack Daniels-t.
Chris: Ne legyetek már ilyen hülyék! Azt hittem, komolyan összeülünk, és normálisan megcsináljuk azt, amiért jöttünk. Erre mi van? Az egyiknek rohad a bele, a másik kettő meg nem csak alkoholista, de elmehetnének műsorvezetőnek, annyit jár a szájuk!
Larry: Ki ne hagyd a negyediket, aki bele van buzulva a paranormálisba! Valld csak be, hogy a szobád falát díszíti egy poszter, amelyen a pucér Fox Muldert pici, zöld lények töcskölik!
Chris: Kurva vicces vagy, mondták már?
Larry: Nem, még soha, köszi!
Joe: Érzitek? Ez, mintha más szag lenne…
Tom: Nem az. Bocs, megint én küldtem ki egy újabb dózist. Sajnálom!
Larry: Sajnálhatod is! Nos, mire készüljünk fel, ha legközelebb is összejövünk, vagy egyáltalán egy légtérbe kerülünk Tommal: állítsuk össze egy étrendet neki, már a gyűlés előtt egy héttel, és figyeljük betartja-e? Ha ez nem lehetséges, vagy egyszerűen nem bízunk benne, az alábbi eszközöket kell magunkkal vinni: kb. öt flakon légfrissítő, négy szobaventilátor és nyolc pálmalevelet legyezés végett, ha esetleg áramszünet lenne, vagy nem is volna áram. Ja, és persze előre nyissuk ki az ablakot!
Joe: És a dugóhoz mit szólsz? Vagy egy kicsit fájdalmasabb beavatkozáshoz: tű és cérna. Olyan zsákvarró méretűek!
Tom: Hentesek!
Chris: Befejeznétek végre? Csak egy kibaszott negyedórát bírjatok ki csendben! Ha addigra se jön össze, megyünk.
Larry: És mi van, ha a démon már itt járt, csak beleszagolt a levegőbe, és úgy megijedt, hogy egyből visszahúzódott oda, ahonnan jött. Elvégre talán a démoni síkon sincs olyan szag, mint ebben a rókalyukban.
Joe: Beszarnék, ha megmutatkozna a barátunk, és az orrán egy csipesz lenne!
Chris: Tudjátok mit?! Kezdjük az elejéről. Induljunk el onnan, hogy még a démon egyáltalán nem volt itt.
Larry: Jó, rendben! Csináljuk! Levegőt visszatartani!
Chris: Óh, nagy Zoul! Te, ki egyike vagy az ötöknek, kik száműzettek vissza a démoni síkra, hívlak Téged! Jelenj meg nekünk!
Joe: Úristen, mi ez a füst?! Kigyulladt valami!
Chris: Az egyetlen, ami tüzet okozhat a gyertya. Az pedig majd’ kiveri a szemedet.
Joe: De akkor tényleg, mi ez? Látjátok?
Larry: Persze. Sőt most érzek csak igazán görényszagot!
Tom: Nem én voltam, erre megesküszöm!
Larry: Nem kell, elhisszük. Ilyenre akkor se lennél képes, ha felzabálnál egy egész babültetvényt.
Zoul: KI SZÓLÍTOTT!
Tom: Joe, te hülyéskedsz?
Joe: Én nem, az biztos. Éppen azon igyekszem, hogy szobatiszta maradjak.
Larry: Remélem, sikerül. Semmi szükség arra, hogy besegíts ennek az állatnak bűzügyileg!
Zoul: MONDD A NEVED, SZÁNALMAS HALANDÓ!
Joe: Most kihez szólt szerintetek?
Larry: Nem tudom, de elszopogathatna egy Strepsils-t.
Tom: Neked meg egy Orbit kellene a szájszagodra!
Larry: Na, megszólalt a büdösbogár! Hívd meg magadhoz ezt a dögszagú szellemet egy tál lencsefőzelékre! Biztos örülni fog!
Chris: Szerintem jobb lenne, ha abbahagynátok. Mintha kezdene morcos lenni a lényünk.
Larry: Honnan tudod, hogy morcos? Meg se nyikkan. Kétszer bejelentkezett, oszt’ annyi. Különben meg miért lenne az? Talán megzavartuk a nyugalmát ott a túlvégen? Örüljön, hogy történik vele valami!
Tom: Chris, te hívtad ide, te beszélj vele!
Chris: Nem hittem, hogy megtörténik. Azt sem tudom, mit kell ilyenkor mondani.
Larry: De baszd meg, ide tudtad hívni! Na, figyelj, majd én!
Chris: Inkább ne, majd én…
Larry: Kezit csókolom! Ne tessék haragudni a zavarásért! Külvárosi srácok vagyunk, egy picit unatkoztunk, csakis ezért hívtuk ide közénk. Tetszik tudni, hogy van ez.
Joe: Szerintem ez a Zoul hímnemű, ha van egyáltalán náluk nemiség, de persze ez a tény eltörpül amellett, hogy az előbb írtad alá a halálos ítéletünket.
Larry: Az egyáltalán nem biztos. Talán még imponált is neki az udvarias megszólítás. Mégse mondhattam azt, hogy: Na, végre, hogy itt vagy, haver! Hol a faszba’ voltál ennyi ideig?
Chris: Lehet, semmit se kellett volna mondjál, de már mindegy. Legyünk csendben egy kicsit, hogy reagálni tudjon! De innentől én beszélek.
Zoul: MONDD A NEVED, FÉREG!
Larry: A fajom ember, ha nem látnád, te vakond!
Chris: Kuss már! Jaj, bocsáss meg nekünk, nagy Zoul! Azonnal válaszolok. A nevem Chris, a barátaim pedig Tom, Joe és utolsósorban Larry.
Larry: Helló!
Zoul: MELYIKŐTÖKNEK VAN EKKORA NAGY ARCA?!
Larry: Itt jobbra. Úgy hívják, Joe!
Joe: Az anyádra fogd, ne rám! Óh, nagy Zoul, remélem, nem névről ítélsz, hanem hangról, márpedig akkor tudod, hogy kinek van akkora szája, mint az ólajtó.
Chris: Ne haragudj, nagy Zoul, többet nem fordul elő ilyen illetlenség! Csak tisztességesen fogunk Veled beszélni. Rendelkezz velünk!
Larry: Ennél jobban nem tudnád belerakni a seggébe a nyelved? Nem igaz, hogy minden túlvilági lénynek ilyen mimóta szöveget kell beadni. Ki találta ezt ki? Hülye, vén trotty történészek, vagy kik? Dumáljunk el normálisan vele, és ha ez nem tetszik neki, akkor húzzon el a rákba!
Chris: Ja persze, azt hiszed, olyan egyszerű ez is, mint az egyszer egy. Ha magától nem akar lelépni, akkor kell külön formula arra is, hogy eltüntessük.
Larry: Na, és van ilyen formulánk?
Chris: Szerinted be lennék tojva ennyire, ha lenne? Ezért nyalok csontig neki! De ha te tényleg úgy gondolod, hogy a hétköznapi szöveggel célt érhetsz, hát kezdd el! Viszont, ha nem jön be, és idegbeteg lesz, remélem, csak a te beledet tapossa ki.
Larry: Jó haver vagy! De akkor már a Tomét se ártana. Arra már úgy is ráférne egy csere.
Tom: Nem hagynál már lógva? Örülj annak, hogy már vagy negyed órája nem fingottam.
Larry: Nagy öröm! Szóval kezdhetjük?
Joe: Felőlem. Már úgy is csak egy hajszál választ el attól, hogy magam alá rondítsak.
Larry: Látom, beálltál te is a sorba. Na, jó: Zoul, pajtás, az előbb talán illetlen voltam, de csak közvetlenebb hangnemben szerettem volna szólni hozzád. Remélem, vevő vagy rá?!
Zoul: SZÓVAL TE VAKONDOZTÁL LE?
Joe: A francba, be fogok szarni!
Chris: Pofa be!
Larry: Bocs, Zoul haver! Lehet, erős volt, de be kell látnod, hogy a gyér megvilágítás ellenére jól látszik: emberek vagyunk. Ha meg tudtad, akkor meg nem kell megjátszanod a felsőbbrendű szerepet. Nem áll jól!
Joe: Mindjárt jön!
Tom: Nekem is!
Larry: Nevetséges! Mi van itt? A szirti borzok találkozója? Chris, neked nem fog jönni valami? Egy pici róka, vagy egy kis patakocska a lábad között?
Chris: Nekem csak a szívemmel van egy kis gond. Az üteme körülbelül egy légkalapáccsal abajgatott kolibriének felel meg.
Larry: Még csak az kell, hogy infarktust kapjál! Mindjárt megkérdezem Zoult, hogy van-e nála mobil, ha esetleg mentőt kellene hívni.
Chris: Inkább ne! Már jobban vagyok.
Larry: Ez a beszéd! Gyerekek, ti hogy vagytok bel- vagy jobban mondva bélügyileg?
Joe: Nekem megrekedt egy kicsit.
Tom: Felszívódott!
Larry: Már csak a vendégünkre vagyok kíváncsi.
Zoul: MERÉSZ VAGY, DE IGAZAD IS VAN!
Larry: Mégis miben?
Zoul: TÉNYLEG MEGJÁTSZOM A FELSŐBBRENDŰT, DE NÁLUNK NEM TEHETSZ MÁSKÉPP. PEDIG AZ ILYEN SZÖVEGEKTŐL OKÁDNI TUDNÉK. MIKOR CHRIS ELKEZDTE A KÁROGÁST, AZT HITTEM, ÁSÍTÓK EGY SZÍNESET!
Larry: Elég őszinte vagy, bár még játszhattad volna egy kicsit a szereped. Most együtt röhögnénk a saját szarában ülő Joe-n.
Zoul: SAJNA NEM JUTOTT ESZEMBE!
Larry: Mindegy, majd máskor.
Joe: Nem nyírsz ki minket?
Zoul: AKAROD?
Joe: Jaj, dehogy! Vedd úgy, hogy meg se kérdeztem!
Zoul: AMÚGY KI ENGEDTE MEG, HOGY TEGEZZ?
Joe: Jaj, ne haragudj, illetve ne haragudjon rám! Nem fordul elő többet!
Zoul: NYUGI, CSAK SZIVATLAK!
Larry: Nagy poén!
Tom: Tényleg nagy barom vagy, Joe! Ha eddig nem jutott eszébe, hogy leöljön minket, nem kell emlékeztetni rá, hogy általában miket szoktak csinálni a magunkfajtákkal.
Zoul: NEM KELL FOSNI!
Chris: Figyelj már, Zoul! Hogy, hogy te ilyen laza vagy? Egy másik démon csak azért, mert megidéztük, már hazavágott volna.
Zoul: HIDD EL – BÁR ÚGY IS TUDOD –, ÉN IS MEG TUDNÁM TENNI, DE AMÍG ENGEM SZÓRAKOZTATNAK AZ EMBEREK, ADDIG A TÖBBIEK JÓL ELSZÓRAKOZNAK AZ EMBEREKKEL!
Larry: A rohadt gecik! Már bocs… Szóval azt mondod, málunk volt, hogy éppen téged hívtunk ide?
Zoul: HÁT IGEN. NEM IS TUDOM, HONNAN VETTÉTEK PONT AZ ÉN NEVEMET, HISZ AZT SEM TUDOM, HOL ÍRHATTAK RÓLAM. MÁSRÉSZT PEDIG VANNAK HÍRESEBB DÉMONOK IS.
Chris: Találtam egy nagyon régi szellemidéző könyvet, egy eldugott könyvesboltban, ami kinézetre a könyvvel tűnt egykorúnak. Szóval onnan emeltem el! Lehet, azóta a tulaj izzad, mint kurva a templomban, de hát megtetszett. Ami pedig téged illet, az tényleg a szerencsénken múlott. Volt egy névsor a szerző tudomásában lévő megidézhető démonokról, és úgy gondoltam, hogy lehet valami rangsor szerint írták, tehát a legvérengzőbb az első, és így tovább. Ezért inkább hátrébb keresgéltem, hogy mégse legyen akkora gubanc. Nyugi Zoul, nem te voltál az utolsó.
Larry: Nahát, Chris, jár neked egy nagyobb méretű piros pont.
Zoul: MEGNYUGODTAM. AMÚGY, MIKOR MEGJELENTEM, HIRTELEN NEM TUDTAM, HOVÁ KEVEREDTEM. AZT HITTEM, EGY MÁSIK SÍKRA KERÜLTEM, OLYAN BŰZ FOGADOTT!
Tom: Az csak én voltam. Bélproblémák bizonyos konzervek miatt.
Larry: Ahá! Tudtam, hogy nem csak egy volt!
Tom: Jól van, na! Kinek elég egy? Különben meg, Zoul, ha nem haragszol, te sem panaszkodhatsz. Amilyen ocsmány szaggal rendelkezel, abból arra következtetek, hogy a fürdést te is csak meséből ismerheted. Vagy nálatok ez a divat? Hogy bírjátok ezt orral?
Zoul: AKÁR HISZITEK, AKÁR NEM, A SAJÁT BŰZÜNKET NEM ÉREZZÜK.
Larry: Jó nektek! Mi már fél órája itt könnyezünk, hála neked meg Tomnak.
Joe: Na, és mit szoktál odaát csinálni?
Chris: Mit akarsz megtudni? Foglalkozása, hobbija?
Larry: Meg kedvenc étele. Ugye, Tom?!
Tom: Kapd be!
Joe: Miért vagytok bunkók?! Csak ismerkedek.
Larry: Egy létsíkok közti igaz barátság kezdete…
Zoul: EZ NEM LEHET IGAZ! VÉGRE TALÁLOK EGY VALAMIRE VALÓ TÁRSASÁGOT, ERRE MI VAN? ÁLLANDÓAN EGYMÁST MARJÁK. LEHET, MÉGIS MEG KELLENE ÖLNÖM TITEKET!
Tom: Ne, könyörgünk! Inkább egy szót se szólunk.
Zoul: A NÉMÁKRA MEG ALAPBÓL PÖCCENEK!
Chris: Rendben, megértettük. Csak ne izgasd fel magad!
Larry: Tök nyugodt a barátunk. Nem veszitek észre, hogy csak ugrat minket? Tényleg, a többiekkel megy a hülyülés? Vagy nincs ilyesmi?
Zoul: HÁT, NEM IGAZÁN. OTT MINDENT ÁTHAT A ROMLOTTSÁG. HA KONFLIKTUS VAN, BALHÉ VAN. HA PEDIG BALHÉ VAN, AKKOR OTT VALAKI KINYIFFAN. ÁLTALÁBAN A GYENGÉBB. ÉN AZ ERŐSEBBEK KÖZÉ TARTOZOM…
Larry: Gyúrsz? Mennyit nyomsz fekve?
Tom: Hogy lehet ekkora baromságot kérdezni?
Larry: Miért? Attól, hogy ott minden romlott, még lehet egy jó kis konditerem valahol.
Joe: Te nem vagy normális! Visszatérhetnénk az én kérdésemre?
Zoul: FŐLEG A NEMZETSÉGEK KÖZÖTTI HÁBORÚBAN VESZEK RÉSZT, HA MEG ÉPPEN FEGYVERSZÜNET VAN, HÁT SZÉTNÉZEK A FEHÉRNÉP KÖZÖTT.
Larry: Hogy mik között?
Zoul: SÜKET VAGY? FEHÉRNÉP, ASSZONYNÉP.
Larry: Eszerint rendesen keféltek?
Zoul: MÉGIS MIT HITTÉL? HOGY AZ EGÉSZ DÉMONI SÍK NEMTELEN, GONOSZ, BOSSZÚSZOMJAS, VÉRENGZŐ ÉS BÜDÖS ÁLLATOKBÓL ÁLL?
Larry: Ami azt illeti, igen.
Zoul: NÉZD, BÁR NAGYRÉSZT ILYEN A FAJUNK, AZÉRT – A KÖZHIEDELEMMEL ELLENTÉTBEN – KICSIT MÁSABBAK VAGYUNK. ÉN PÉLDÁUL AKKOR LETTEM VOLNA MORCOS, HA EGY JÓ KIS KAMATY KÖZBEN IDÉZTEK MEG. SZERENCSÉRE NEM ÍGY TÖRTÉNT…
Chris: Azért mégiscsak lehet valami ebben vérengző témában, hisz háborúkról beszélsz. Vagy a kanik csak ezt csinálják, a csajok meg főznek?
Zoul: NEM TELJESEN. A KANIK, AHOGY TE MONDOD, FŐLEG HÁBORÚZNAK, HA NEM EGYMÁSSAL, AKKOR VALAMI MÁS LÉNNYEL. EZEK A SÍKOK KÉSZ ÁTJÁRÓHÁZAK! NAGYRÉSZT EZ VAN. NEM EGY SZÍVDERÍTŐ FOGLALATOSSÁG, EZÉRT IS ÖRÜLÜNK, HA VALAKI MEGIDÉZ MINKET. MINDIG VALAMI ÚJDONSÁG TÖRTÉNIK, KIVÉVE, HOGY SOKSZOR AZ IDÉZŐ ELHALÁLOZIK.
Larry: Te is vágtál már haza embert?
Zoul: ŐSZINTE LESZEK. TI VAGYTOK AZ ELSŐK, AKIK MEGIDÉZTEK. MÁR LE IS MONDTAM AZ EGÉSZRŐL. A TÖBBIEK IS ÁLLANDÓAN EZZEL CSESZEGTETTEK, PERSZE NÉHÁNYAN MÁR NEM TUDNAK.
Tom: Miért?
Zoul: A DÖGLÖTT DÉMON TÖBBNYIRE CSENDBEN VAN!
Tom: Ahá!
Zoul: EL SE BÍRJÁTOK GONDOLNI, HOGY 368 ÉV ALATT SENKI SE IDÉZ MEG, MÍG MÁST HAVONTA HÍVJÁK.
Larry: Ja, hívják a halált. Micsoda?! Mit is mondtál? Hány éves vagy?
Zoul: 368. EGY KIS CSIPASZ.
Joe: És mennyi a nem kis csipasz?
Zoul: 1200-1500 ÉV. ITTEN KÖRÜL.
Larry: És anya szült? Vagy csak lettél?
Zoul: VOLT ANYÁM, DE ITT ŐK NEM ANYÁK, CSAK NŐSTÉNY EGYEDEK, AKIK MEGSZÜLNEK, OSZT ANNYI.
Tom: És anyatej, tápszer? Érted, a növekedés, hogy folyik?
Zoul: GYAKORLATILAG EGY NAP ALATT ELÉRJÜK A VÉGLEGES MÉRETÜNKET.
Larry: Az nem semmi! Na és a csajok?
Zoul: JA, TÉNYLEG, AZT ELFELEJTETTEM. TEHÁT ŐK IS HARCOLNAK, MEG ENYÉSZNEK. UTÁLATOS ÉS UNALMAS HELY EZ. HA MEGIDÉZNEK, AKKOR LEGALÁBB KIÉLHETJÜK MAGUNKAT EGY KICSIT, MERT CSAK AKKOR MEGYÜNK VISSZA, HA VISSZA IS KÜLDENEK MINKET.
Chris: Akkor sokat lehettek ideát, mivel a gádzsót kinyírjátok egyből és meg van oldva a képlet.
Zoul: EZ ÍGY NAGYON EGYSZERŰ VOLNA, DE VAN KÉT DOLOG: AZ EGYIK, HOGY AZ IDÉZŐ FORMULÁK EGY RÉSZE AUTOMATIKUSAN TARTALMAZZA A VISSZAKÜLDŐ RÉSZT IS, A MÁSIK PEDIG, HOGY VAN EGY HATÁRIDŐ, AMEDDIG A DÉMONOK MÁS LÉTSÍKON BÍRNAK LENNI – EZ EGY HÉT – UTÁNA ELPUSZTULNAK. EZT ÉSZBEN KELL TARTANI, HA JÓ FORMULÁT KAPSZ KI, ÉS AZ IDÉZŐ KÉSŐBB SE FOLYAMODIK MÁS OKKULT SZÖVEGHEZ, AKKOR EGY HÉTIG BELE LEHET ADNI APAIT-ANYAIT.
Chris: És mit tudsz mondani, az általam felmondott formuláról?
Zoul: MINDENT BELE FIÚK!
Larry: Ez király, haver! Na, és tudod már, merre mész ezután?
Zoul: EZT ÚGY KÉRDEZED, MINTHA TUDNÁM, MI MERRE VAN, MIT HOL TALÁLOK. SZÉTNÉZEK EGY PÁR HELYEN: LEÁNYKOLIKBAN, TEMPLOMOKBAN.
Joe: Tényleg, visszatérve a démoni szexre: nálatok van már AIDS?
Tom: Ez nem lehet igaz! A másik ökör!
Joe: Mi van, féltékeny vagy, hogy te nem tudsz egy jó kérdést feltenni? Például, miért nem kérdezed meg, hogy mi az a kaja, ami az ő belét leginkább taccsra vágja?
Tom: Most miért kell egész este emiatt a bab miatt cseszegetni?! Szarul jött ki a lépés, és akkor mi van?
Larry: Inkább mi nincs. Például tiszta levegő. Oxigén!
Tom: Ezért már nem csak én vagyok a hunyó, de jól van, megígérem, hogy nem eszek babot, mondjuk két hétig.
Larry: Áh, már ma este megszeged.
Tom: Szerinted én ilyen esendő és gyenge lélek vagyok?
Chris: Bocs, hogy beleszólok, de szerintem nem vagy az. Az más kérdés, hogy ez az ígéret számodra betarthatatlan. Jól átgondoltad? Babról beszélsz! Az számodra szent étel. Továbbmegyek: létfontosságú!
Joe: Fiúk! A világért sem akarnám megszakítani ezt a botanika-lélektan értekezést, de Zoul már felvette a kabátját és a cipőjét. Menni készül!
Tom: Marha!
Larry: Bocs, Zouli cimbora! Remélem, nem haragszol, csak ezt a bugyuta ígéretet kellett helyre tenni. Te amúgy szoktál ígérgetni? És betartod azokat?
Zoul: NEM NAGYON SZOKTAM, CSAK NAGYNÉHA. A LEGUTÓBBI ÍGÉRETEM VISZONT ELÉGGÉ IDŐSZERŰ. MÉG AZ OTTANI HAVEROKNAK TETTEM. ÚGY SZÓLT, HOGY AKIK ELŐSZÖR MEGIDÉZNEK, AZOKAT FELHÚZOM EGYETLEN NYÁRSRA, ÉS PARÁZS FÖLÖTT, RABLÓHÚS MÓDJÁRA MEGSÜTÖM!
Joe: Most beszartam, az biztos!
Tom: Kifingok menten!
Chris: A szívem!
Larry: Nehogy bedőljetek már neki! Hát nem ismertétek meg ennyi idő alatt?! Csak viccel. Ilyen haláli humora van, de én csípem.
Chris: Zoul, itt vagy?
Joe: Elment.
Chris: Szerintem is.
Larry: Bár nem szép, hogy nem köszönt el, azért nem haragszok. Végül is én is sietnék, ha egy leánykoliban lenne jelenésem.
Tom: Sok mindent be fog pótolni egy hét alatt.
Chris: Az biztos! 368 év! Nem semmi!
Larry: Csak kamuzott! A hangjából ítélve nem tűnik többnek 323-nál.
Joe: Azért még jó lett volna dumálni vele!
Tom: Most egy hétig itt lesz, szerintem menni fog.
Larry: Ja, azért a nagy bepótlásban nehogy megfogja zuhanyzás közben a golyóimat viccből!
Joe: Hallottad, a nőkre bukik.
Chris: Szerintem valamennyire hálás nekünk, hogy ide hívtuk. Meg nem köszönte, de lehet odaát ilyen bunkók szegények.
Larry: De nagy a pofád most már! Egy perce még mindhárman itt agonizáltatok.
Tom: Azért megidézzük holnap is?
Chris: Ja, miért ne.

Másnap aztán, ahogy megbeszélték, megjelentek az ódon házban, ők négyen, és megidézték Zoult, a vagány démont, akit nem zavartak meg semmiben. Órákig cseverésztek, nevettek. Bár Tom – ígéretét betartva – tényleg nem evett babot, azért vittek magukkal egy ventilátort, és az ablakot is kinyitották jó előre.

Vége

Előző oldal fairlane
Vélemények a műről (eddig 3 db)