Álom

Szépirodalom / Versek (792 katt) Placebo
  2012.09.22.

Ólomlábakon vánszorog a perc
S az agyam kábán kullog most utána,
Ahogy a gondolataim keresem
Az álmok kusza hálójában.

Ragacsos szálai közt sikoltva, rángva
Roskad térdre a meggyötört idő
S fekete sarokban kuporodva várja,
Hogy gomolygó sötétje majd fejemre nő.

Közben mások átkait magamra véve
Bámulom a rémképek hadát
S az összemosódó soroktól remélem,
Hogy felém kiáltják az értelem szavát.

Szemem mégis lecsukódik lassan
És a koffein vágtató lován
Sem érkezik segítség a bajban.
Nem hallja senki könyörgő imám…

Örvénylő mélység nyílik meg alattam
S súlyokkal átverve zuhanok alá,
A levegő sivítva vág keresztül rajtam,
Kitárt testem foszlott fátyolán.

Lent a sötétben ezernyi karral
Tapogat utánam a nyálkás förtelem
S én reszketve várom, hogy végre a hajnal
Szörnyűző táncát járja el velem.

Előző oldal Placebo