Háborúk Förtelmes Rothadó Hordaléka...
(dalszövegterv)
Intro...
Nagyúr parancsolja,
a szolga végrehajtja,
csatába indulnak,
a hajnal pirkadatra.
Acél csendülése, vér folyik a földre,
tudják a farkasok, ma jóllakhatnak végre...
Kavargó véres káosz,
szakad a hús, a fém,
a halál győz,
a csata közepén:
levágott végtagok,
kinyomott szemek,
láng perzseli a kiontott belet,
szétroncsolt acélból,
agyvelő fröccsen,
paták gázolnak a hullahegyeken.
Vége már a harcnak,
vége a viharnak,
az ezerfelé szakadó,
véres haláltáncnak.
A hősök mind halottak,
a többiek életben maradtak.
Kisüt a Nap, jó meleg,
kikelnek a döglegyek,
hollók és hiénák
a hullákat boncolják.
Elnehezült levegő,
a rothadó hús szaga,
a vér megolvad, zöldülő húsmassza.
Férgek nyüzsögnek,
puffadó húshegyek,
felbomló holttestek,
rozsdálló fegyverek.
Refrén
HÁBORÚK:
váratlan vég lecsap,
pokoli lárma, üvöltés,
dübörög a visszhang.
FÖRTELMES:
vad, morbid képek,
iszamos vér, véget ér az élet,
fejetlen torzók, állatarcok.
ROTHADÓ:
málló hús, barna lé,
kocsonya, dagonya,
testek összerothadva.
HORDALÉKA:
csontok száradnak,
szél zörgeti őket,
halálos csend
üli meg a völgyet.
Gázok szállnak, az oszlás bűze,
a napnak s az életnek vége,
széthulló maradék, kallódó hordalék.
Csontok zörögnek, keselyűk köröznek,
a régi és új csaták hordalékai egyesülnek.
A mérgezett földben üszkös csontok közt,
nincs vigasz a völgyben.
Szomorúság völgye,
itt haltam meg én is,
láttam száz csatát is,
álmodozok sóhajtva:
szép volt az élet, de jött az Úr parancsa...
Epilógus:
...itt a vég,
a hűs szellőben
keselyű száll,
csend van a völgyben,
új csatára vár...
