Ha május, akkor Star Wars

A jövő útjai / Star Wars (1849 katt) Homoergaster
  2012.09.21.

A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2012/5 számában.

1982 februárjában volt Szentes városában a Birodalom Visszavág ősbemutatója. Ebből következik, hogy igazából akkor kellett volna sztorizni, ám februárban Otto von Stirlitz volt a sztár, szintén februári-márciusi (1945) hősként. De azért jól van ez így is, hiszen a május hagyományosan a Star Wars-hoz kötődő hónap.

George Lucas 1977-ben egy csapásra forradalmasította a filmkészítést. Az a dátum vízválasztó, van Star Wars előtti és utáni film, más-más a mérce. Az eredeti csillagok háborúja egy 14 oldalas vázlat volt, amit az United Aristis, Lucas előző filmjének, az „American graffiti”-nek forgalmazója visszautasított. Gary Kurtz, a film producere szerint a stúdió formálisan nem mondott nemet, de a tárgyalásokon látszott, hogy nincs ínyükre az „űrfantázia”. Bizony a starwars nem sci-fi, hanem űrfantázia. Ez Lucas saját, original műfaji meghatározása, noha később nem kis bosszúságára tudományos-fantasztikusként reklámozták. Ettől a kategóriától a film olyan messzire van, mint ide az Androméda köd.

Lucas nem akart semmit se megmagyarázni, csak bemutatta az elképzelt dolgokat működés közben, ráadásul nem csili-vili, szép cuccokat láthatunk, hanem intenzíven agyonhasznált dolgokat, ami alól talán csak a Halálcsillag kivétel, de ugyebár az épp csak elkészült. Tehát korántsem makulátlanok, rozsdásak, horpadtak, a motorok hangja is használt. Lucas, amikor erről kérdezték, az űrkabinokra hivatkozott. Azok is szépek voltak a felszálláskor, de amikor visszajöttek… hmm… ugye emlékszünk?

A Csillagok háborúja alapötlete egyszerű: film a repülő csodákról. A cselekmény végső alakját négy olyan vázlatból gyúrta Lucas, amiben a különböző hősök a legkülönbözőbb korokban, a legvadabb fantáziákban megsejtett helyekre utaznak az űrben. Ez a koktél a harmincas-negyvenes évek képregényei és főleg a Flash Gordon sztorik alapeleme.

John Dyksra még a 2001 Űrodüsszeiához fejlesztett ki egy speciális kamerát a kaliforniai Van Nuys egyik raktárhelyiségében. Ez a kamera bármilyen tengely körül tudott forogni egybe kötve egy számítógéppel, ami eltárolta a mozgásokat, más modelleknél is felidézte azokat. A csillagos ég egy háttér-vászonra lett felfestve, majd a lézeranimációkat és a modelleket egymásra kopírozták. A technológia kifejlesztése közel egy évig tartott, és a különleges hatásokra elkülönített összeg nagy részét el is vitte. De a trükkök drámaibbak, mint a 2001-ben, és főleg Lucas a Tarzan filmek, meg a westernek világát célozta meg, nem a laboratóriumokét.

A képi világa is különleges, nem csak a gyors vágások miatt. Például Darth Vader matt fekete villogó bigyókkal, a gárdisták, a katonái, angyal-fehérek fekete szemekkel és ízületekkel. Grand Moff Tarkin (Peter Cushing) egy szürke-zöld világban él, uniformisok közt. A Halálcsillag karaktereit egyértelműen a negyvenes évek filmhíradói ihlették. Náciztak is érte eleget a filmkritikusok. A jó azonban a mese szabályai szerint győz, itt is. Csak éppen, amikor átveszik jutalmukat, azok a képsorok megint a náci dokumentációs stílus jellegzetes elemeit hordozzák. „Megértem, hogy ez jut eszükbe róla” – mondta Gary Kurtz producer, „Hiszen ez hasonlóan épp az a pillanat, mint amikor Hitler fellép az emelvényre, hogy megkoszorúzzon valamit.”

Amikor túl egy idegösszeomláson, amit a pénzügyi nehézségek, a 20th Century Fox garasoskodása, és a vágás stressze okozott nála, elérkezett 1977. május 25-e, egyszerűen elfelejtette, hogy aznap van a premier. Lucas egy sötét teremben ült, és a film német, francia és spanyol nyelvű verzióit keverte. Tizennyolcadik órája. Az előző két hétben ez volt az élete, és teljesen kimerült volt már. Azon a napon Marciával, a feleségével a Manns Chinese nevű híres hollywoodi mozival szemben, egy kis gyorsbüfében volt randevúja. A dugóban ragadva töprengett azon, hogy mi ez a felhajtás. Hömpölygött a tömeg, vad jelenetek. Amikor mégis sikeresen eljutottak a Boulevardra, akkor látták meg az extázis kiváltó okát, egy feliratot: Star Wars. Lucas nem hitt a szemének. Ült a büfében, és bámulta a hatalmas és izgatott tömeget. Úgy gondolta, pontosan tudja, mennyit fog hozni a film: 16 millió dollárt. Ennyi volt egy átlagos Disney-film bevétele. De 8 héttel később már 54 milliónál tartott a Star Wars. Új fogalom született: a film EVENT, azaz esemény lett.

Ha azt nézzük, hogy Lucas és „tettestársai” alapos piackutatást végeztek, mielőtt a csillagháború nevű izével előrukkoltak volna, akkor nyugodtan kijelenthetjük, hogy ez a film egy gyári termék, melyet a piac igényei szerint készítettek el. Ha még ehhez hozzávesszük a „merchandising”, az utólagos és kiegészítő dolgok – pólók, játékok, figurák, képregények, könyvek, egyebek… – dömpingjét, akkor meg pláne.



„STAR WARS, avagy: Hangulatjelentés egy korszakról”

Ez a címe egy 1997-98-ban összeállított tanulmányomnak, melyre a felújított változat mozipremierje és az új trilógia hírei okozta lelkesedés szolgáltatott ürügyet. Először egy statisztikában gondolkodtam, melyben kimutattam volna a felkutatható szentesi nézőszámokat. Ezt a törekvésem csak mérsékelt siker koronázta, mivel ilyen adatok alig maradtak fenn. Viszont mind a levéltárban, mind a szentesi moziban segítettek, hogy amit csak tudni lehet, megtudjam. A levéltárban némi csodálkozás után álltak rendelkezésemre. „Ilyen témában még nem kutattak nálunk!” – jegyezte meg Labádi Lajos, az akkori vezető. A mozi akkori vezetője, Fekete N. Gábor pedig szintén nagyon barátságosan előkerített nekem egy rakás megviselt dokumentumot a '80-as évekből – az összes megmaradtat –, és kölcsönadta.

A kutatás rendkívüli izgalmakat okozott számomra, bár sokszor csalódott voltam, mivel nagyon kevés adat maradt fenn. Az egyik ilyen csemege a „Moziüzemi Híradó” c. dokumentum volt. Ez egy belső terjesztésű, részben szakmai, részben propaganda jellegű kiadvány volt. Aztán menet közben nagyot álmodtam. Elhatároztam, hogy nem statisztikát, hanem „hangulatjelentést” készítek, adatokkal, tényekkel, valamint saját és ismerőseim szubjektív emlékképeivel. Egyébként ez az irományom soha nem jelent meg teljes terjedelmében, nyomtatásban. Csak a Ne0lógia c. elektronikus magazinban. Persze azért Jimmyt megkértem, hogy nyomtassa ki nekem, és egy másolatot megkaptak mindazok, akik közreműködtek, és segítettek az anyag összeállításában.

Most szeretnék idézni a tanulmányból:

„Emlékszem 1982 egy nyári délutánjára, alkonyára. Egy forró nap délutánjára, amikor hazafelé gyalogoltam a tiszai strandról, a mára már erőteljesen beépülő egykori kukoricaföld poros földútján. Alkonyodott, én pedig a hosszú úton a földet bámulva gépiesen lépkedtem, és az járt az eszemben, hogy estére moziba megyek. Hazaérkezvén már-már az idegességbe átcsapó nyugtalanság vett rajtam erőt. Én most a Csillagok háborúját fogom megnézni. Aztán a türelmetlen ácsorgás ott a moziban, várva, hogy a 20 órás előadásnak vége legyen. A jegy persze már napok óta megvolt. Akkoriban három nappal a kezdés előtt meg lehetett venni a jegyet. Miközben az arcokat néztem egyre feszültebben, az agyam lázasan dolgozott. Készült az élményre. A filmet tátott szájjal, meredten ültem végig, teljesen elmerülve a látványban. Hazafelé az éjszakában tágra nyílt szemeim a csillagokon csüngtek, az agyamban kavargó képeket kivetítettem a szikrázó horizontra.”

Az iménti idézet már a Birodalom városi debütálása utáni nyár élménye, ugyanis az 1979-es ősz után Szentesen a következő időpontokban voltak a klasszikus trilógia bemutatói: A Birodalom visszavág, 1982. február 25. Az év első félévének sikerlistáján totálnyerő a Birodalom visszavág, „C kategóriás” amerikai film, 173 előadással, és 67.310 látogatóval, második a Keresztapa 45.982 látogatóval.

Ide kívánkozik egy moziemlék: a Birodalmat vetítették, és én természetesen a nézőtéren szorongtam. A vásznon Luke épp a taun-taun-nal kínlódott, én viszont jegyszedő néninek lobogtattam a jegyem. A lámpásával körben keringett a zsúfolásig megtelt teremben potyázókat keresve. Ugyanis, amikor kinyitották a termet, a tumultusban sokan próbáltak bejutni jegy nélkül. Nem keveseknek sikerült is. Ezek persze elfoglalták a jegytulajdonosok helyét, akik így kénytelen-kelletlen máshová ültek. Elkezdődött a film, és jött a jegyszedő. Kiderült a turpisság, és megindult az átrendeződés. A sötétben, az apró lámpa fényében ez nem volt egyszerű. Közben azért a többség nézni szerette volna, ami a vásznon történt. Így ment ez, boldog idők!

A Jedi visszatér, 1984. október 11. Abban az évben, a moziban a Jedi visszatér csupán az ötödik helyen végzett látogatottságban az ún. „C” kategória, vagyis „tőkés filmimport” abszolút győztese Csongrád megyében a Piszkos tizenkettő, 204 előadással, 63.176 látogatóval. Negyedik lett az E.T. 203 előadás, 42.618 látogató. Hetedik a Csillagok háborúja, 84 előadás, 22.364 látogató. Érdekességként: a tizedik az Excalibur (ez egy szuper kardos, lovagos, varázslós, Arthur mondakörös film, kicsit a starwarsra is hajaz), 132 előadás, 11.702 látogató.

Aztán volt még egy piszok nagy durranás abban az évben, amikor bemutatták a Jedit. Decemberben, egészen pontosan 25-én, egy keddi napon karácsonyi főműsoridőben, „közkívánatra” levetítették a csillagok háborognak negyedik epizódját, az Új reményt. Erről a szenzációs vetítésről olyan erőteljes és „színes” emlékeim vannak, akár egy lézersugár a filmből. Ha lehunyom a szemem, már látom is a régi fekete-fehér tv képernyőn az űrbe tartó főcímet, és gyakorlatilag az egész filmet! Addig a pillanatig feliratosan láttam csak, ez a kópia pedig szinkronos volt. Ezt elfogadtam, bár láttam már akkoriban is feliratos filmeket a tv-ben. Ez a szinkron egyszeri volt, amikor később kiadták VHS-en, azon egy másik, új szinkron volt már.

Képzeljük el a jelenetet: a család lekapcsolja a villanyt, kikapcsolja a karácsonyfa izzóit – akár a moziban! – és bámulni kezdi a képernyőn száguldozó űrhajókat. A család kamaszkorú tagja – személyem – előtte két napon át hisztérikus kampányt folytatott annak érdekében, hogy aznap este ez legyen a családi program, nem valami más, esetleg az ünnepi alkalomhoz jobban illő dolog. A család vonakodását legyőzve, kíváncsiságát felkeltve sikert ért el, és így rácsodálkozhattak a fiatalember imádatának, mániájának abszolúte tárgyára. Egyébként nem volt egyértelmű a siker emlékeim szerint. Édesanyámnak tetszett, édesapám kicsit fanyalgott, de azért végignézte, hogy a húgom miként élte meg, arról őt kérdeztem. 9 éves volt, és jól emlékszik a szinkronra, hogy furán hatott. Meg a fekete-fehér élményre. Ez bőven elég volt a meghatározó élményhez, megfejelve az emlékkel, hogy a bátyja mit összezizegett azon a karácsonyon.

20 óra 05-kor kezdődött, és a műsorújság – akkoriban az egyetlen, mint ahogy csak egy televízió volt, a „királyi” – így írt a filmről: „Fénykard és lézer-fegyver, fehér ruhás hercegnő és vakmerő kalandor, „félelmetes” szörnyek, aranyszívű és -színű robotok. A képzelet minden kelléke és szereplője felvonul George Lucas korszakot indító űrmeséjében.” Még emlékszem, hogy a film után ugyan lefeküdtem, de jó darabig hánykolódtam. Birokra kelt bennem a karácsony hangulata, a szaloncukor zabálás és ajándékozás, meg a Star Wars. Teljes volt a katarzis!

A korai tv élményekhez csatlakozik az egyedülálló, a kereskedelmi tévék előtti frenetikus pillanat, amikor az „Így készült a Birodalom Visszavág” c. werkfilmet, Mark Hamill műsorvezetésével leadta a királyi tv. Többet sehol nem tudtam megnézni, megszerezni meg pláne. Akkoriban még színes tv-nk sem volt, nem hogy videónk. Azonban 1998-ban a Csillagok Háborúja klub egyik rendezvényén folyamatosan vetítették az eredeti werkfilmeket.

Sajna ott sem tudtam beszerezni. Ezen a napon az állítólagos nagy rivális – ez csak reklámfogás egyébként – a Star Trek rajongókkal közösen tobzódtunk. Volt élmény bőven. Például eredeti műsoros dupla audio kazettán megvehettem volna a Jedi filmzenéjét. Azért nem tettem meg, mert kellett másra a pénz, és különben is megvolt már CD-n. A kezemben tartottam a honi könyvkiadás azóta is súlyos adósságát angolul, a „Mesék a Birodalomból” c. kötetet. A sorozat többi része, a „Mos Eisley mesék”, a „Történetek a fejvadászokról”, a „Történetek Jabba palotájából” megjelent, ez nem. Egyébként a „Halálcsillag regény” munkacímű kötettel is tartoznak, ami a birodalmi szuperfegyver megépítésének körülményeit meséli el. Visszatérve az „Így készült…”-re, mostanában már meg lehet nézni az interneten. Ami a szenzáció, hogy a Birodalom werkfilm, az eredeti, láthatóan TV-VHS verzió, kaka minőségben, kitűnő feelinggel! Természetesen jobb minőségben is fenn vannak… angolul… japán felirattal!

Az 1985-ös év második negyedében a Bombajó bokszoló c. Bud Spencer film kiütéssel győzött, 192 előadással, 54.304 látogatóval. A Jedi visszatér 61 előadással, 12.633 látogatóval csupán az ötödik helyen állt. Végül az 1988 márciusában, Szentesen vetített Jedi visszatér nézőszáma 11.004 fő volt. Ezt az adatot Fekete N. Gábor, a szentesi mozi akkor vezetője szolgáltatta nekem.

Amint a már idézett tanulmányban kifejtettem, a kilencvenes években a klasszikus trilógia eltűnt a mozik műsorárról. Erről semmilyen anyagot nem sikerült találnom 1997-ben, amikor kutattam. Ismét idézek a tanulmány mellékletéből:

„Kezdetben minden megye csak egy kópiával rendelkezett, később, amikor a kisebb helyeken lefutott a film, átirányították a nagyobb lélekszámú településekre az ottani kópiákat. A nagy filmek joga általában 10 év volt. A vetítési jog lejárta előtt még bizonyosan adták a trilógiát – emlékszek rá –, de pont ezt a kort nem tudtam dokumentálni, bár lehet, hogy csak nem jó helyen kutakodtam, vagy nem elég alaposan. Sajnos részleteket nem tudtam meg, például azért, mert egyszerűen képtelen voltam egy információforrást elérni.”

A '90-es években a Star Wars mánia kissé lecsihadt, mivel beköszöntött a Death-metal, Hard-core-Crossover korszak, és a vad koncertek, emblematikus berúgások, satöbbi világvégék közepette háttérré vált, kissé túlhaladott dologgá. Egészen 1997-ig, a Special editionig. De azért a '90-es években történt az is, hogy megszereztem a Birodalmat eredeti, original hanggal VHS-en. Vagy például az egyik évben a német Pro7 adó leadta a klasszikus trilógiát, többször is, és én rögzítettem a videómmal az új reményt. Német szinkronnal! Súlyos élmény volt, de túltettem magam rajta, mert azért black-metal ide vagy oda, hiányzott a film. Emlékszem, ezt is édesanyámmal néztem meg, kihagyva egy berúgást. Szintén ekkoriban szereztem meg Szabó Dénes barátom közbenjárásával a Jedi visszatér-t, mégpedig képlemezről.

Ez egy fura dolog lehet a mai DVD-Blue-ray-es világban. A képlemez ugyanis olyan volt, akár a hang bakelit, csak ez képet is adott, és persze speciális lejátszó kellett hozzá! Egyszer láttam ilyet, és ezzel vették fel nekem VHS-re a Jedit. A VHS korszakban több verzióban is láttam a filmeket. Általában felirattal-szinkronnal, olykor hangalámondással. A legmaradandóbb élményem a Jedi visszatér hangalámondásos verziója. A film egyik csúcspontja, amikor Vader Luke-ot a császár színe elé viszi. Ebben a verzióban piszok jól szórakoztam azon, ahogy őfelsége elbocsátja a testőreit. Elhangzott angolul, aztán a zúgás recsegés közepette a tompa hang: „– Mehettek!”. Elemi erejű volt az élmény…

A Star Wars nélkül ma másképp gondolkodnék, az biztos. Ez a film megszülte bennem az igényt a nem szokványos, extrém megközelítésekre, a komplex dolgokra. A naiv álmodozót, aki gyermekként voltam, egy összetettebb, a hétköznapi idő, tér, technika kereteken túllépésre késztette. Kultúrsokk volt a javából, megmutatott ősi igazságokat, újszerű köntösben. Elgondolkodtatott. Vad víziók álmodására késztet. A csillag-háború az egyes számú kilométerkő. Kiindulási pont, a kvantumfizika egyes tételeihez, a gyökeres világnézetváltáshoz.

A már idézett tanulmányban, 1997-98-ban nem csupán a saját dolgaimat emlegettem fel. Megkerestem ismerőseimet, barátaimat, akik anno osztoztak a lelkesedésemben. Interjúkat készítettem velük, és ezeket csatoltam a tanulmányhoz. Most kihasználom az alkalmat, hogy az AKF-ben, végre annyi év után megjelenjenek részletek nyomtatásban ezekből a beszélgetésekből. Ezzel is a magam módján tisztelgek az eposz előtt, ami eredetiben, vagy felújítva, mindig ugyanazt az elmebajt hozta rám, és másokra…



Bubori József, 1998. január 7. 16:15

HomoErgaster: Azt kérném, hogy a jegyek vétele körüli dolgokról mesélj már.

Józsi: (Nevet.) Hát igen! A jegyvételek általában problémásak voltak abban az időben. A Birodalom Visszavágra emlékszem, annyira tetszett az a film, hogy minden előadást, sőt volt olyan, hogy egymás után két előadást is megnéztünk. Mondanom sem kell, hogy a pénztárnál való sorbaállás nem semmi volt. Ott állt az ember három-négy óra hosszat is. Szóval elég sokáig.

HomoErgaster: Hány óra körül álltatok oda?

Józsi: Hát ezen vitatkoztunk már, nem tudom. Volt olyan, hogy odamentünk, korán, és benne voltunk az első tízben. De volt olyan is, hogy a szobában ülve bagóztunk, és néztünk ki a fejünkből, eltaláltuk, hogy gyerünk el a moziba. Rohantunk, hogy odaérjünk a hatosra, vagy nyolcasra, már nem is tudom. Persze akkorra már telt ház volt, tehát amikor odamentél jegyért, nem bírtál bemenni az ajtón, nem fértél be, de ez akkor megszokott volt. Na és akkor mondják neked, hogy nincs jegy! Ez a Jedi visszatér volt... A csúszópénz, az szép volt, emlékszek rá. A barátom azt mondta, hogy nem lennék hálátlan, s akkor a nő azt mondta, hát tudok valamit tenni az érdekükben. Adott neki egy százast, vagy kettőt, már nem tudom pontosan.

HomoErgaster: Akkoriban száz forintból négy darab jegyet is vehettél.

Józsi: Igen-igen, akkor ez jó pénz volt. Úgy hogy a Jedi visszatért négyszer vetítették, csütörtök, péntek, szombat, vasárnap, és ez a vasárnap volt, amikor így pótszéken néztük. Megnéztük mindennap így. Annyira rossz volt, amikor a nő azt mondta, hogy nincs jegy!

HomoErgaster: A jegyért való sorban álláskor történt-e valami esemény, amire szívesen visszaemlékszel?

Józsi: Hát sok ember ott állt egy rakáson, tülekedtünk, senki sem szólt senkihez. Így álltunk sorba hidegben, ha télen jött a film, melegben, amikor nyáron. Általában ősszel, meg télen hozták be, így szinte mindig hidegben ácsorogtunk ott.

HomoErgaster: Ez hogyan zajlott?

Józsi: Főleg nagyon hidegben, úgy, hogy órákat kellett várni. Tehát 2 órakor nyitott a pénztár, akkor volt olyan, hogy délben odamentünk, így a sor elejére kerültünk. De ha kettőre értél oda, akkor már 50-60 méteres sor állt. Egyszer odakerültünk a sorba, és olyan 3 óra hosszát vártunk. Hárman voltunk, és húszpercenként váltottuk egymást a sorban. A másik kettő pihent addig. Amikor aztán odaértünk a pénztárhoz, kezdődött a dulakodás. Az emberek idegei kimerültek, volt olyan, hogy elfogyott a jegy. Ott álltunk már két órája, és már mi is csak le, a „cigánypáholyba” kaptunk. (Ezek a kor szlengjében a vászon előtti, legolcsóbb helyek voltak – HomoErgaster)

Láttuk a vékony jegyblokkot, és a többit kidobva, az üreseket. Szóval láttuk, hogy alig van pár jegy, és a hátam mögé néztem, és tudtam, hogy nemsokára sok riadt arc fog zümmögni. Szóval volt olyan, hogy mi kaptuk az utolsó jegyeket... Egyszer hármat vagy négyet vettünk, még másnapra, és az azután való napra. Aki mögöttünk állt, az egész családnak venni akart. Azt mondja, szeretnék kérni hat darab jegyet az átjáróba (átjáróba, hát már addigra nem volt persze, de érdekes módon mindenki megkérdezte van-e), mire a pénztáros: már csak sajnos három van, csak három darab. Akkor a család fele mehetett moziba, a másik fele nem, és akkor ugye a felháborodott apuka a család nélkül nem megy moziba! Nagyon morcos volt, és nem vette meg azt a három jegyet, és így jutott a mögötte álló két srácnak jegy...

Sőt, egyszer az történt... soha életemben nem mentem el egyedül moziba, érted, soha, András, de egyetlen egyszer előfordult, a Birodalom visszavágnál, hogy nem volt, illetve úgy volt, hogy két jegy egymás mellé az egyik előadásra, és egy a következőre. Tehát a négyesre mentek a többiek, én meg a hatosra. Sem előtte, sem azután, de akkor elmentem egyedül, csak elvittem azt az egyet. Hazafelé szerettük megbeszélni, amit láttunk, de volt olyan, hogy meg sem szólaltunk, csak néztünk magunk elé. Szóval teljesen mindegy volt, hogy hol ülsz, csak láthasd, hallhasd... Azért a pár napért visszamennék az időben, hogy újra átéljem...



Sípos Sándor, 1998. február 17. 8:00

HomoErgaster: Hogyan emlékszel az első találkozásra?

Sipi: Hogy mondjam neked? Addig én ilyesmit nem láttam, teljesen meglepő volt. Voltak előjelei a '60-as években. A 2001 Űrodüsszeia, stb... előjelei voltak, de ilyen formában nem. Ez egy kicsit valahol jövőkép, a tündérmesék világa, a Grál lovag-regények... Nekem mindig ez jut eszembe. Az erkölcsi tisztaság=Jedi lovagok. A kerekasztal tanácsban is a gonosz uralkodik, az a könnyebb út. Homokvárépítés közben fogant meg ennek gondolata, előjött belőlük (mármint Lucasból, és az ő inspirálására Spielbergből – HE) Grál, ókereszténység, népmese. Akkor nem is kellett ehhez nagyon szociológia. Megcsináljuk! 16 oldalnyi vázlatból született, és vele együtt új korszak. Visszatérve Szentesre, 1982 a legtávolabbi emlékem, egy éjszakai előadás formájában. Sokan voltunk, pedig akkor már régen lement, ennek ellenére sokan voltunk.

HomoErgaster: Hogyan érintett, milyen hatással volt rád?

Sipi: ...Illúzió. Mindig az illúzió a fontos, mit sugall egy film. Éreztem rajta az eredetiséget, szaga volt az eredetiségnek, illata. Olyan érzés volt, mint amikor bekapcsol az emberben egy gombot: Igen, ez az! Egyébként onnan lehet tudni, hogy valami eredeti, hogy utánozzák. Például a Liábe Diós „Üzenet az űrből” stb... (Ez egy japán utánérzés, utánzata a Star Wars-nak.) Ilyet én még nem láttam! Mi akar ez lenni? Igazság szerint első megnézésre nem is tudtam feldolgozni, szokatlanul gyors volt. Sőt volt, amikor hisztérikusan felgyorsult. Tudod, hogy ez mire jellemző? A '80-as évek filmjeire.

A '90-es években már eszméletlen a tempó, vágás, vágás után, szinte csak pillanatfotók, egyre gyorsulnak a filmek, iszonyú tempó van. (Hát még a 2000-es években! – HE) Amikor megáll a film, az azért van, mert valamire fel akarja hívni a figyelmet. Itt még érződik a '60-as évek, de már vannak gyors betétek. Ez már a '80-as évek. Pénzhiány, stb... Nem érdekes, lényeg az, hogy előfutár. Egyszerűen kitalálták, hogy kell a modern mozit megcsinálni, ösztönösen, bár a pénzhiány meghatározó volt. Úgy kellett megvágni az anyagot, hogy élvezhető legyen. Nem véletlen, hogy Lucas animációs múltjából merítve dolgozott. Az animációban kell pörgősre csinálni az cselekményt, különben leül az egész.

HomoErgaster: Tehát ez korszakhatár...

Sipi: Így van, korszakos dolog volt. Eredeti. A '90-es években már kegyetlen szado-machozizmus van. Az „Elemi ösztön” egy kegyetlen film, de jellemzi a '90-es éveket. Ilyenek ezek az évek... A Jedi visszatérben még vannak illúziók, még reménykedhetünk, hogy jobb lesz, de már a gépkorszakot jelzi. Még mindig ember ember ellen küzd, pedig óriási technika van. Szóval az űrkorszak eposza, de még mindig minden az emberen múlik, ő dönti el, mi lesz. Ez egyúttal figyelmeztetés is, még mindig egy fecske csinál nyarat, a Jedi lovag megtanul dolgokat, kifejleszt magában képességeket, és így lehet, hogy lesz belőle valami. Próbálják azt a hitet belesulykolni az emberekbe: Igenis tegyetek, próbáljatok jobbak lenni, hátha a világ is jobb lesz. Valószínűleg nem lesz jobb, de legalább megpróbáltátok.

Luke Skywalker-ről kiderül, hogy tehet valamit, hogy nagyon sokat tehet, hogy másképp alakuljanak a dolgok. Ez az utolsó nagy illúzió. A mai filmek már nem ilyenek, az „Elemi ösztön” egy kegyetlen világ, idegbajos nyomozó hajtja a nőt, egyszerre utálja s szereti. Ilyen a '90-es évek. (Száguld.) Minden korszaknak vannak ilyen filmjei, amik meghatározzák. A nyolcvanas évtized már '77-ben elkezdődött. Egy korszak sosem egy dátummal, hanem egy gondolatformával kezdődik. A művészet hamarabb lereagálja a változásokat, mint az átlagember. Lucas mesét gyártott, melyben a főhős sorsával alakítja a világ sorsát. Valahol ez egy etalon, túlhaladta a kor, ha lesz folytatása, túl kell szárnyalnia mindent…



Szabó Dénes és Szabó Andrea, 1998. február 23. 21:00

HomoErgaster: A filmek és könyvek hatása hozott-e szemléletváltozást, alakította-e gondolkodásodat?

Dénes: Mondhatom, hogy igen. Olvasni én már kisiskolás korom óta nagyon szeretek, rengeteg mesét elolvastam, és tulajdonképpen ez is egy mese. Nyitottabbá tett a sci-fi iránt, és egyáltalán mindenféle fantasztikus és tudományos könyv és film iránt. Azóta gyűjtöm a fantasztikus könyveket, illetve a Galaktika folyóiratot, még sajnos korántsem teljes a gyűjteményem. Beléptem a Galaktika Baráti Körbe, amikor elindult, jártam a rendezvényeire. Filmhetek, előadássorozatok, stb... Itt találkoztam Erich von Dänikennel, akinek könyvei nagy hatással voltak rám. Leginkább a regényeket, a sci-fi-t szeretem. Szóval mondhatom, hogy rám elég nagy benyomást tett, elvitt egy érdeklődési körnek a kialakítása felé, ami azóta is tart, és ennek kapcsán olvastam el olyan könyveket is, melyek csak érintik ezt a témát. Elindultam egy fantasztikus mesével, és az kiterjedt a múltra, jövőre. Ez elég komoly hatás. Világéletemben érdekelt a mesevilág, tulajdonképpen ezen a vonalon vagyok most is. Akkoriban (a Birodalom könyv megjelenése) 3-4 éve tudtam már olvasni. Akkoriban a Kincskereső kisködmönt olvastam. (Nevetünk.) Úgyhogy elég jelentős változás volt az életemben.

HomoErgaster: Elég meredek váltás Darth Vaderről olvasni a Kincskereső kisködmön után. A jegyvásárlásról vannak emlékeid?

Dénes: Hosszú sorok álltak a jegyért, nekem is sokat kellett várnom nem egyszer. Azóta ezt a dolgot telefonon intézem, napokkal előtte – akkor ezt még nem tudtam megtenni – mindig sokan álltak sorba ezeknél a filmeknél.

HomoErgaster: Emlékszel olyan vetítésekre, amelyek nem voltak igazán tökéletesek?

Dénes: Volt, hogy a Csillagok háborúját az Ifjúsági házban adták, nagyon rossz, vacak minőségben, de ott is megnéztem... Ez különben elég érdekes volt, mivel volt olyan előadássorozat, amikor kétszer is megnéztem, az elején, meg a végén. Az elején még rendben lement. A végén viszont már hiányos volt, ugyanis a mozigépész hamarabb kikapcsolta az első gépet, és beindította a másodikat. Volt, hogy 5-10 perc is kimaradt. A Csillagok háborúja 120 perc, és volt, hogy 1,5-óra alatt lezavarták. Ez eléggé rosszul érintett. Pláne az utolsó előadásnál. Hőbörögtem, kiabáltam, de hiába sajnos. (Nevetünk.) Úgy éreztem, mint akit megfosztottak valamitől. Emiatt nagyon örültem, amikor sikerült megszereznem az első videokópiákat, mert ott aztán dőzsölhettem, nem hiányzott semmi belőle, és mindent végignézhettem, amikor csak akartam. Szóval nagyon bosszantó volt, de nem csak én voltam így ezzel. Amire emlékszem, a Birodalomból rendszeresen kihagyták azt a részt, amikor Yoda kiképzi Luke-ot, aztán beszélgetnek, és egyszer csak Luke lent van a barlangban, minden átmenet nélkül! Beszélgetnek, és már lenn is van, és találkozik Vaderrel. (Nevetünk.) Ez baromira idegesített. Szóval volt egy-két ilyen részlet.

HomoErgaster: Nem semmi... Megkérlek, Andi, hogy te is mesélj egy kicsit a benyomásaidról!

Andi: Egyik osztálytársam mondta, hogy van egy nagyon jó film a moziban, meg kell nézni. Én azt sem tudtam, miről van szó, csak egy címet tudtam: A Jedi visszatér. Előtte hallottam a hisztériáról. „Az Erő legyen veled!” – mondogatták egymásnak az osztálytársaim. Akkoriban nagyon féltem az ilyen filmektől, de ekkor legyőztem a félelmemet, és végignéztem. Onnantól kezdve egy őrület vett rajtam erőt. Minden érdekelt ezzel kapcsolatban. Édesapámmal vetettem meg a könyveket, akkoriban még 20-30 forintba kerültek, és az antikváriumban 100 forintért is képesek voltak adni darabját. Aztán a TV-ben láttam legközelebb a Csillagok háborúját, és legutoljára a középső részt. Óriási élmény volt, talán azért is, mert gyermekkoromban autodidakta módon csillagászattal foglalkoztam, és ez így megmaradt. Szeretek azóta is ilyen könyveket olvasni. Egyszer sétáltam nagyanyámnak egy idős barátnőjével – volt vagy 50 év közöttünk –, beszélgettünk a filmről. Ő is látta, s neki is nagyon tetszett. Én akkor azt mondtam, hogy Vernének a dolgai alig száz éve még őrültségnek tűntek, lehet, hogy ebből is lesz valami... És sajnálom, ha lesz ilyen, nem fogom megérni...”



Az interjúk után, zárásként a film indulásáról egy jellemző szösszenet:

A bemutató előtt egy gondosan kiválogatott próbaközönségnek levetítették a „New hope“-ot. Lucas a San Franciscói Northpoint mozit szemelte ki erre, mivel az American Graffiti c. sikerfilmjének is ez a hely adott otthont. A válogatott publikumban ott ültek Lucas barátai és a Fox küldöttei. Kurtz magnóra vette a közönség reakcióit. A közönség őrjöngött. Világossá vált, hogy a film beváltja a hozzá fűzött reményeket, nem lesz bukta. Az „Egy új remény” reményt hozott a megcsömörlött filmiparnak. A filmkészítés kilábalt az évek óta tartó válságából…



Források:

Michael Pye – Linda Myles: Mozifenegyerekek Hat rendező, Hollywood mai urai Gondolat 1983.
Cinema filmkönyvtár: Oliver Denker: Star Wars 1996
Star Wars, avagy: Hangulat-jelentés egy korszakról 1997-98
Internet

Előző oldal Homoergaster
Vélemények a műről (eddig 1 db)