Összekötve

Szépirodalom / Szerelem (822 katt) Kergemarha
  2012.09.13.

Szívemben egy tövis vájta sebből ömlene a vérem,
Ha nem lennél a szívemben minden egyes képen,
S darabokra hullana ez az édes élet,
Mert véres cafatokra tépve érne véget.

De! Hiszek, bízok, szeretek, élek,
Szeretlek, s szeretni foglak Téged!

Szívemet az elmúlt évek sebei darabokra szedték,
De tűt vettél a kezedbe, s lassan helyre tettél.

Szemeid kéksége láncra verve vonszol,
S mosolyod, oly angyali, mellyel örökké csak vonzol.
Köszönöm a törődést, az elfeledett csókokat,
Az örökös aggódó gyönyörű bókokat!

Előző oldal Kergemarha
Vélemények a műről (eddig 3 db)