Vér

Szépirodalom / Megtörve (1036 katt) Josette
  2012.08.18.

A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2012/8 számában.

Vér folyik kék szeméből,
Vér hullik szívén a sebből.
Vér, mely áztatja egész testét,
Vér, mely megalvadt sápadt kezén.

Bíbor folyam keretezi hófehér arcát,
Nem bírta tovább élete szüntelen harcát.
Sokáig kereste e világban a helyét,
Majd szívébe meresztette ezüstszín kését.

Érezte, ahogy áthalad húsán a penge,
Majd lassan elernyed fáradt, fehér teste.
Érezte, mindjárt eléri a rég várt halál,
Már sose lát e világon semmit talán.

Érezte, ahogy sodródik a lelke,
S kínok közt itt marad elárvult teste.
Érezte, mindennek itt van a vége,
S megszabadul e világtól végre.

Elhalkul sóhaja, lélegzése leáll,
Szíve egyre lassabban ver, végül megáll.
Többé nincs semmi dolga e világon,
Mindent itt hagy, mit gyűlölt, s olykor imádott.

Reméli, lesz kinek majd hiányozni fog,
Kinek halálával fájdalmat okoz,
Ki egy napon felkeresi sírját,
S majd elmond érte egy halk imát.

Előző oldal Josette
Vélemények a műről (eddig 4 db)