Garry Douglas - Hegylakó

Fantasy / Könyvajánló (954 katt) Kapitány
  2010.09.04.

A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2008/9 számában.

Garry Douglas (teljes nevén Garry Douglas Kilworth) 1986-os könyve, a Hegylakó (eredeti címén Highlander) 1989-ben jelent meg magyarul a Galaktika Fantasztikus Könyvek sorozatban. Manapság már csak az antikváriumokban szerezhető be (többnyire elég olcsón).

Az első dolog, ami feltűnik, amikor az ember a kezébe veszi a könyvet, az a borító. Kolonics István munkája vetekszik a Commodore Világ első számának borítójával, amelyen - azóta legendássá vált - görbe lábú nindzsákat láthattunk. Azaz nem épp csúcskategóriás mű

Ha már túlestünk a borító okozta sokkon, és végre nekikezdünk az olvasásnak, szinte le sem tudjuk majd tenni a könyvet. A történet főszereplője Connor MacLeod, egy skót származású harcos, aki 1518-ban született Skóciában, Glenfinnan falujában. 1536-ban elindult egy hétköznapi csatába, amelyet a szomszédos Fraserekkel vívtak.

A jelvényhordozók a magasba emelték a fekete bikafejes gonfalont. A klánbeliek lelkében indulatok mocorogtak. Félelem is munkált bennük, szent igaz, ám rendre felidézték régi sérelmeiket, a felégetett kunyhókat, a meggyalázott asszonyokat. A Fraserek! Bosszú! Mindannyian az ősellenség vérére szomjaztak. A dolgok rendje szerint egy Frasert majdhogynem alsóbbrendűnek tekintettek egy angolnál is. Majdhogynem.

Rossz szomszédság török átok... Az ifjú MacLeod megérkezve a csatatérre döbbenten vette észre, hogy senki sem akar vele megküzdeni. Egyszer azonban megjelent előtte egy félelmetes harcos:

A sötét lovas Connorhoz ért, fölébe tornyosult, arcáról, telt ajkairól, fénytelen szemeiből csak úgy sütött a gőg és a könyörtelenség. Szemei istentelen szemek voltak.

A sötét harcos, a Kurgan, kardjával halálos sebet ejtett Connor MacLeodon.

A sötétbe öltözött harcos lepillantott a fiúra. Rekedten, kérlelhetetlenül így szólt:

- Nem maradhat, csak egyetlenegy!

Connor látta felemelkedni a kardot, s megértette, hogy nyomban lefejezik.


De a Kurgannek nem maradt ideje arra, hogy befejezze, amit elkezdett. MacLeod rokonsága kimenekítette a halálosan sebesült Connort a harcmezőről. Ezután szegény rövidesen eltávozott az élők sorából. Látszólag. A falu lakossága igencsak furcsállta, hogy az ifjú, nem sokkal halála után, mintha mi sem történt volna, megjelent a kocsmában. Ezt sötét erők munkájának tulajdonították, és teljes egyetértésben meg akarták égetni a jobb sorsra érdemes harcost. Egyedül a falu főnöke, Angus állt ki rokona mellett, így Connor épp hogy csak el tudott menekülni csalájda elől. Megjegyzendő, hogy ezért nem orrolt meg rájuk különösebben. A Hegylakó 3-ban (ui. van harmadik rész is) megemlítik, hogy a jövőben rendszeresen eljárt a családi összejövetelekre.

Connor nem sokkal később már a McDonald család körében múlatta az időt, s a család lányára, Heatherre is szemet vetett. Telt-múlt az idő, s egy napon megjelent náluk egy idegen:

Széles karimájú, jókora bokrétával ékes kalapot viselt az idegen, a szalagok csapkodtak az enyhe szélben. Vállaira pávatollakkal díszített köpeny borult, színei csak úgy villództak a napsütésben. Öltözékét skarlátszín ujjas, fekete szaténkesztyű és magas szárú lovaglócsizma egészítette ki. Széles övében Connor olyan kardot pillantott meg, melyhez hasonlót sosem látott még. Faragott, fehér markolata ugyanolyan hosszú volt, mint maga a penge.

- Üdv nektek! - rikoltotta a lovas, s kalapját lekapva gálánsan köszöntötte Heathert. - Juan Sanchez Villa-Lobos Ramirez vagyok, V.Károly spanyol kirány legfőbb fegyvermestere!


Ez a színes figura elmagyarázta Connornek, hogy hogyan élhette túl a Fraserekkel vívott csatát. Ennek egyszerű az oka - ugyanis halhatatlan! Azaz van egy kis probéma: ha levágják a fejét, akkor bizony vége a halhatatlanságnak...

Ramirez - mint ahogy azt a mesterek szokták - kitanította Connort a fegyverforgatásra. A mester az oktatás befejezte után sajnálatos módon elhalálozott - Connor pedig a következő jelenetben már a huszadik század vége felé várakozott a végső összecsapásra a halhatatlanok törvénye szerint: csak egy maradhat - there can be only one!

Érdekes az, ahogyan az időpontok fejezetről fejezetre váltakoznak. A történet a prológussal az ezerötszázas években kezdődik, majd a jelenben folytatódik Connor MacLeod és Fasil párbajával. Az egyik pillanatban jelenkori események történnek, majd a következő részben visszakalandozunk a szereplők múltjába.

Úgy gondolom, nem mondok újdonságot azzal, hogy forgattak egy hasonló című filmet is, melyben Christopher Lambert, Sean Connery és Clancy Brown nagyszerű tolmácsolásában ismerhetjük meg a Hegylakó történetét. A könyv szinte teljesen a film cselekményét követi, mindössze néhány helyen egészíti ki azt plusz információkkal. Így megtudhatunk néhány dolgot a Kurgan múltjáról, egy kicsit jobban megismerhetjük Fasilt (szegényt rövidesen le is kaszabolják), láthatjuk, hogyan ismerte meg Connor Heathert, majd tanúi lehetünk Kastagir és MacLeod néhány régebbi találkozásának. A könyv valószínűleg a film forgatása után és teljes egészében annak forgatókönyve alapján készült, viszonylag kevés teret engedve az írói fantáziának. Ettől függetlenül kellemes olvasmánnyal van dolgunk. Ha valakinek tetszett a film, ajánlom, hogy olvassa el a könyvet is.

Előző oldal Kapitány
Vélemények a műről (eddig 1 db)