Zsigerek üzenete (memento 1914)
Zsigerek mélyén lüktető csomó,
bomlott arcok a kéreghez tapadó,
bámuló tülekedése
beteg dimenziók üvöltése.
Zsigerből üzent a jégkása: félj!
Belefagy a halálba: a kéj,
szuronyok csillogása: vér,
a szökő energia mögött: ő él!
...az őrület jéghegyeiből -
bilincs záródik sok agyban,
kihűlő sebesültek a fagyban,
az új kor kezdetén
valami moccan a sötétség mélyén
erőszak! rombolás!
A káosz istene vonyít örömében,
puffadó hullák a tavaszi fényben,
tudom, hogy már éltem!
Ugyanígy féltem!
Jégkása, sejtelem...
Elapad az értelem...
A visszataszító gondolat: harap.
A kék jég árnyai mozognak,
süllyedő birodalmak...
Az üvöltő űrbe hullok,
halványuló gyűrű, csillagok.
