Gyémántba zárt emlék...
Szépirodalom / Versek (1536 katt) | bel corma |
2012.07.04. |
A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2012/7 számában.
Párától fáradt emléked nem hív,
sajgó keblemben csak kővé vált szív.
Múltam sós köd, tengerből szőtt fátyol,
könnyes kristály, mely már bennem lángol.
Lassan megfojt, és csak némán árad,
majd sápadt, dermedt orcámon szárad.
Míg halkan, fénylő gyémánttá lesz majd...
Előző oldal | bel corma |