Aurora Borealis - Az Ég színdarabja
Távoli észak-fények csillagain át
égi szikrák hamvadoznak.
Éjnek árnyhabjai táncoltatják
a pompázó csillagokat.
Sötét hullámzás - az éjszaka
tüzet lehell titokban,
Éjszivárvány szikráinak garmada
káprázóan kilobban.
Türkiz tekintetű tenger hullámzik
odafönt,
Márvány barázdák szegik körül
s ott a csönd…
csak a csönd, mely ámulatban,
kábulatban lüktet,
belső világnak lakójába heves
dobogást ültet.
Elfek sötét palástja mögül suhogó
rejtély ősi fényként csatangol,
Égi ösvényként tündöklő tejúton
halkan barangol.
Középfölde népe szívének
lakatja lassan pattan szét,
Halandók pillantása fogja
égboltnak kezét.
Színteljes szóródó zafír ragyog,
csak csöndben ragyog,
Míg elő nem sejlenek újfent
északi fény habok.
Lila leheletként omladozó fátylak
borítják hold-valkűrök arcát,
Kik egy sorsot szövögető norna ajkát
színezüstté csókolják.
Világfa szemének világa álmosan
reszket hideg fenségnek tájain,
Észak éjszakáinak egy csúcsba törő
gleccser vágyain.
Kolibri égbolt gyertyája
vibrál mélán, révülten,
Holtak birodalmának lakói
felkopognak mérgükben.
Repkény-hölgyemény táncba
hívja párját, Kőris nevű ifjat,
Bölcs Mimir frigy-gyűrű
gyöngyével áldja őket, míg
éppen nem pirkad.
…és semmi más…
csak az éj…
csak az ég…
színdarabja
halkul hajnallá -
zengi Valhalla.