Töredékek III.
Nem vagyok része a társadalomnak
Ezért nem is lehet részeg a társa dalomnak
Én csak írogatom az éjszaka énekét
Inkább éhezek de nem húzok én ekét
Nem kényszer csak létfeltétel a magány
Nem is oly rég még divat volt de ma gány
Emlékeinknek színesre fessük át szobáját
Megfakult képek valósnak látszó báját
De nem szerezhetünk addig elégtételt
Míg nem láttunk az élettől elég tételt
Olyan minden sorvég mintha megismétlődne
De tényleg ha rosszul szerkeszteném meg ismétlődne
Néma ritmusok táncolnak egy vad idegen
Annak kinek minden jó érzés vadidegen
Nem is tudhatod mit élvezek a hidegen
Mégsincs olyan hűs mintha rám néznél ridegen
Néha viszont hogy tudjam élek kell a fájdalom
Pontosan ugyanígy neked is fáj dalom