Sebzett madár

Szépirodalom / Versek (749 katt) Norton
  2012.06.07.

Rab lett a bús madár,
Messze már a határ,
Vagonokba tömörülve
Megváltás a halál.

Szétfoszlott az álom,
Gyermekemet várom,
Rettenetes képzetemben
Elmúlását látom.

Értünk jött sok csalárd,
Sötét lelkű galád…
Mindenünket elrabolták,
Szétszakadt a család.

Végzetemet várom,
Hol van már a párom?
Elszakítva mindenkitől,
Halálom se bánom.

Állatként a porban,
Egy ostoba korban,
Igen hamar elfeledem,
Ha néha boldog voltam.

A Gestapo megérkezett,
Fáj a test, az emlékezet,
Lenne már legalább vége,
A háború megmérgezett!

Bár az ember mindig remélt,
Hosszú utunk végéhez ért,
Táborunkban az élőholt
A halottal helyet cserélt.

Hitler itt a bálvány,
Legyőzött az ármány,
Robotolás mindhalálig,
Fegyverdörgés, járvány.

Az életünk csak ennyi,
Nem érdekel semmi,
Eltelt néhány borús hónap,
Isten tudja, mennyi.

Kimerülten, csontig fogyva,
Családomtól elszakítva,
Minden reményt sutba dobva,
Megverve és eltaszítva…

Lényem már nem küzdött, vadult…

A sebzett madár kiszabadult!

Előző oldal Norton