Sakkbokszer (A tomboló nagymester)

Neoprimitív / Írások (1113 katt) Norton
  2012.06.19.

A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2012/7 számában.

Határőrök vertek meg egy arab sakkozót Szegeden. Lékó Péter azt mondta, sajtótájékoztatót tart az ügyről.

2012-06-04



Csuszvinger Jackson húsz éve sakkozott versenyszerűen. Fotografikus memóriával, elképesztő stratégiai érzékkel és ötvenes bicepszekkel volt megáldva. Rettegtek tőle az ellenfelei és a rendőrök egyaránt.

Mint a sakkozók általában, ő is nagyon agresszív volt. Hogy lehűtse magát, autóbontóban vert szét kocsikat egy tíz kilós kalapáccsal, és pankrációkban tépett szét embereket, ám ez nem mindig elégítette ki.

Nemrégiben a sípcsontrúgó világbajnokságon vett részt Angliában, majd egy ketrecharcban tombolta ki magát - ez megfelelő felkészülést jelentett számára a sakkozáshoz is.

Ám azt, hogy mégis feszült maradt, igen hamar észre lehetett venni: a sakkverseny előtt már támadt némi afférja az edzőjével, aki súlyzózás közben zavarta meg. A felbőszült nagymester egy jól irányzott köríves rúgással a sarokba küldte, majd a falhoz kente, és hatalmas pofonokat kevert le neki.

- Mondtam már, hogy ne zavarjanak! - üvöltötte magából kikelve.

A halántékán valósággal kidagadtak az erek. A megfélemlített edző sántikálva távozott, és örült neki, hogy élve megúszta az esetet.

Jackson később egy riportert vágott szájon, mégpedig olyan erővel, hogy három foga hullott ki. A sakkverseny ekkor kis híján botrányba fulladt, de a nagymester végül szembefordult az ellenfelével, és a szokásos farkasszemnézés következett. Az izgalmak az egekig fokozódtak. A rajongók fogadásokat kötöttek, bekiabáltak és petárdákat durrogtattak. Aztán megkezdődött a várva várt csata. Jackson a Dán csellel próbálkozott, amit a nézők nem igazán tudtak mire vélni.

- Bunda! - kiabáltak és sörösüvegeket hajigáltak be.

A bíró sípolt, mire „hülye vagy” skandálás vette a kezdetét, de aztán elcsendesedtek végre.

A játék elején Csuszvinger sajnos hátrányba került, mivel túl sokat kockáztatott, és az ellenfele remekül védekezett… ráadásul gúnyosan mosolygott rajta, majd odasúgott neki valamit! A testes nagymester ekkor még visszafogta magát, de tisztán látszott a száján, hogy tízig számol. Aztán egy rosálás után mégis elszakadt nála a cérna! Felborította az asztalt, majd szemen köpte a bírót, aki közbe akart avatkozni. A biztonsági őrök berohantak, de már nem tudták megállítani a káoszt. A két sakkozó szurkolótábora egymásnak rontott!

Baseballütők, viperák, kések kerültek elő. Aztán valaki elsütött egy pisztolyt, és a verekedők nagy része az utcára menekült. De ott se bírtak magukkal! Kocsikat borogattak fel, kirakatokat törtek be, gyújtogattak, és szemeteskukákat zúztak szét. Később kockaköveket hajigáltak a rohamrendőrökre, akik vízágyúval viszonozták a kedvességet. A „locsolkodás” befejeztével könnygázt vetettek be, majd az összes mozdítható rendőrt és határőrt a helyszínre vezényelték.

A sakkhuligánokat igen komoly nehézségek árán sikerült csak megfékezniük, Csuszvingert pedig előállították. Öt határőr kellett a megfékezéséhez, de le tudták végül gyűrni. A rendőrség és a biztonsági szolgálat azóta beléptető rendszert tervez a nem kívánt szurkolók kiszűrésére.

Szolgáljon tanulságul ez az eset, minden agresszív sakkozó számára!

Vége

Előző oldal Norton
Vélemények a műről (eddig 3 db)