A csönd

Szépirodalom / Versek (1169 katt) Boszorka
  2012.06.01.

A csönd cseppen fülembe,
lassuló ütemben lüktet
a nyár,
apró kortyokban issza
az erdő
szelíden titkos hangjait
az este,
erre már senkim sem
jár.
A fű szerényen simul lábam
alatt,
csintalan csiklandozza talpam,
itt százszorszép nyújtotta
finom ívű nyakát
hajdan,
hajamba hervadó szirom
ragad.
Falevélből szőtt köntösbe
öltözött gesztenyefám
fáradtan vállamnak
dől,
kiváncsi ujjam ismerős vastag kérgét
tapintja, mit fényesre koptatott
az idő.

Előző oldal Boszorka