Ősz
| Szépirodalom / Versek (1675 katt) | Boszorka |
| 2012.06.07. |
Ablakomnál barátságból
hosszan időz,
hajamba vöröslő selymét
fonja az ősz.
Langymeleg mosolyával
a lemenő nap
bújócskázik velem,
fején felhőkalap.
Szél hűsíti arcom,
frissítő élvezet,
gondoskodón ölébe kap
a képzelet.
| Előző oldal | Boszorka |
| Vélemények a műről (eddig 2 db) | |