Blue

Szépirodalom / Versek (919 katt) angyalka146
  2012.05.31.

Képtelen vagyok a felszínes álmokra,
Lelkem a mélyben lebeg.

Kincsek után kutatva, kiutat keresve,
sár között hempereg...

A Hold sejteti lépteim, Szívem vérző virága
az útjelző lámpa...

Nem bírhatnak tovább maradásra.

Hibáim gúzsba kötik, megfojtják Énem:
elhagyott Reményem.

Gyengeségeim miatt veszítettelek el,
nem tudom már jóvátenni, de az Idő követel...

Válaszokat gyártva, álmokat szőve
kavargok a Létben...

Elmerülök a Kék Mindenségben.

Felbukkanva lassan elfelejtek mindent,
újrakezdve a kört,

vágyaim szőtte torz Tükört tartva magam előtt,
próbálom a Múltat jóvátenni...

Téged azonban nem tudlak elfeledni.
Hidegséged bánt, taszít...

S a Kék Mindenség elnyel megint...


(A verset Mamiko Noto: Aizome c. dala ihlette. :-) A dal meghallgatható itt:
http://www.youtube.com/watch?v=CoEbc5FosRk)

Előző oldal angyalka146
Vélemények a műről (eddig 2 db)