Linktár

Apa

Apa ott állt a pultnál,
tétova, görnyedt hát.
Szeme, mint megriadt vadé,
a rég múlt ködében
időzött,
én láttam mindent.
Félénk kérése
süket falakról
pattant dobhártyámba.
Nem hallotta senki,
csak én.
Apám állt ott a pultnál,
döbbenten néztem őt.
Lábam indult felé,
feledve mindent,
a kis cukrászdát
és a temetőt.
Mint felhúzott lendkerék,
mely nekilódul,
futottam,
féltem, eltűnik nyomban.
Reszketek,
egy dobbanás
kihagy, mégsem ő az.
Az idegen rám mosolyog,
és én
bámulom
az ötperces aput.