Csempészválság

Neoprimitív / Versek (806 katt) Norton
  2012.05.27.

Egy csecsen csempész
Csempét csempész,
Kamionja megrakva,
Majd odahaza is kicsempéz,
S az asszonyát jól…
Megörvendezteti.

A csempékért ő
Csekket cserél,
Ha átér a határon…
De cseles csókák
Csikorogatnak
Csőrükkel a vámon.

Lecsekkolnak ungot-berket,
Ám csempét nem találnak,
Csóró csókák csalódottan,
Csalfán tovaszállnak.

Csalafinta csecsen csávó
Csigalassan csorog,
Ám átcsakliz a túloldalra,
S csak azért sem morog.

Bántódása nem lehet már,
A csélcsap nagyvilágon,
Cseles csákó csodamódon
Túljutott a vámon!

Leparkol egy csárda mellett,
Az élet nem lesz sivár,
Orros Oszkár az orrgazda,
Ki nagyon régen ott vár.

De lehervad a széles vigyor
A csecsen csóka arcról,
Az ember néha igen hamar,
Őszintén befarcol.

Nincsen dohány, csak ígéret,
Ennyi, ami megmaradt…
Ám ez nem a Nemzeti Bank,
A rakomány így fent maradt!

Hová tegye le a csempét?
Csalódott a csempész!
Csempézze fel az aszfaltot?
Megáll az a csepp ész!

Nem ad ő át ingyen árut!
Bolond, aki azt hiszi!
Ha már ennyit kockáztatott,
Inkább haza elviszi.

Búsul már a csempész,
Ez az üzlet, csaló…
Ideért a válság-kórság,
Nem lesz borravaló.

Óriási így a kára,
Csak Isten tudja mennyi,
A tanulság viszont kevés,
Csupán egy, mi ennyi:

Nem örül a csempész,
Annak, ha nincsen pénz!

Előző oldal Norton
Vélemények a műről (eddig 3 db)