Marlborough 1890. április – 1913. október

Külvilág / Történelem (2321 katt) Homoergaster
  2012.05.15.

A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2012/4 számában.

E havi kísértethajónk: a Marlborough 1890. április – 1913. október

A glasgow-i Marlborough háromárbocos 20 fős legénysége J. Hurd kapitány parancsnoksága alatt Új-Zélandról Angliába szállított fagyasztott ürühúst, gyapjút és néhány utast. A hajót utoljára áprilisban azon a vidéken látták, mely a Magellán-szoros csendes-óceáni bejáratát választja el azon szigetektől, melyek egyike a hírhedt Hoorn-fok. Itt még válaszolt egy másik hajó jelzéseire. Aztán semmi. A nyomozás, keresgélés eredménytelenül zárult. A Marlborough-t besorolták e viharzóna áldozatai közé.

Aztán 23 esztendővel később, 1913 októberében a hajó ugyanazon a vidéken – a Tűzföld mellett, nem messze Punta Arenastól – ismét megjelent! Ezen a tájon évente legalább 300 napon át dühöngenek viharok, melyek a világ legerősebbjei közé tartoznak. A veszélyes hullámok akadálytalanul ostromolják a parti sziklákat, törnek meg habosan a távoli zátonyokon.

Egy Johnson nevű angol gőzhajóról vették észre. A hajó ép volt, bár látszott rajta, hogy régóta hányódik a vízen. A nevét ki tudták venni: Marlborough. A vitorlák, kötelek megzöldültek, elrothadtak, a parancsnoki híd elkorhadt, beszakadt a matrózok lába alatt. A hajónapló megpenészedett, olvashatatlanná vált, nyálkás réteg fedte be, más iratokat megettek a férgek. Semmi konkrétumot nem tudtak kideríteni, a hajó nevén kívül.

A legmegrázóbb felfedezés azonban az volt, hogy semmi sem tűnt el a hajóról…a legénység sem! Egy csontváz a kormánynál állt, három a fedélzeti nyílás zárótáblája mellett, tíz a legénységi fülkében, hat a tiszti étkezdében. A létszámlista alapján csak az utasok hiányoztak. A legénység a posztján halt meg, láthatóan váratlanul, mintha villám sújtott volna le. Ha járvány vagy mérgezés végez velük, másként helyezkedtek volna el. A csontvázakon rajta voltak még a viselt ruhák foszlányai.

A hajó rakománya különös egynemű masszává olvadt össze, de sem a hajótest, sem az árbocok nem szenvedtek semmi olyan károsodást, ami magyarázatot adhatott volna a tragédiára. A roncsot nem tudták vontatókötélre venni, mert a kivételesen csendes idő hirtelen elromlott, és a kapitánynak a saját hajójára kellet ügyelnie, ezért eltávolodott a Marlborough-tól, amit soha senki sem látott többé.

A vizsgálat később kiderítette, hogy a hajót 1876-ban építették, és D. Leslie volt a tulajdonosa. A hajó hossza 68,5, szélessége 10,7, a fedélzet magassága 6,4 méter volt. 1890. január 11-én Littleton kikötőjéből indult London felé. J. Hurd kapitány tapasztalt, jó tengerész hírében állt. Vajon mitől pusztult el a legénység oly hirtelen? Hova tűntek az utasok? Nem hiszem, hogy ezekre a kérdésekre valaha is választ kapunk.

Végezetül a legkínzóbb kérdés: Hogy lehet, hogy a hajó a titokzatos szerencsétlenség után 23 esztendőn át sem pusztult el a vad viharokban?

Források:

Jean Merrien: A tenger legendáriuma
internet

Előző oldal Homoergaster
Vélemények a műről (eddig 1 db)