A világ műanyaggá válik

Külvilág / Közélet (942 katt) Norton
  2012.05.13.

Vagy tizenöt évvel ezelőtt, hatalmas sláger volt a következő dal:

„Miért nincs nyáron hó? Az volna jó, ha volna hó. De nem van”

Remélem, jól idéztem. Akkor nekem ez tetszett. Mert annyira direkt módon volt ostoba, hogy nem lehetett komolyan venni. Mintha azt mondta volna a szerző, hogy van itt rengeteg igényes, nagy zenekar, akiknek mi a nyomába se fogunk érni, de legalább kifigurázzuk saját magunkat.

Van ebben a dalszövegben valami sajátos báj. Nyelvtanilag ugyan helytelen, de mindenki érzi, hogy ez csak poén. Egynek elmegy.

Aztán megjelent Fekete Pákó, és gomba módra szaporodni kezdtek a hasonló alkotások.

A teljesség igénye nélkül csak néhány példa (elnézést, ha nem mindig pontos az idézet):

„Van egy kék tó a fák alatt. Ha beleteszem, lehűti a lábamat. Szájber gyerek kérjél bocsánatot, mert nem mutatom meg a kacsámat ott”

Teljesen értelmetlen, ezért nem csoda, ha sláger lett. De van még, ahonnan ez jött:

„Ami nekem öt libamáj, az neked öt gigabite”

„Gyere velem, át kell, lépd a nincset, van hitem, hogy átéred egyszer a mindent”

„Nap színű a hold”

„Kicsi lány, szia, hello, álljunk össze, mint két kicsi LEGO. Na figyu már, mondom, mi a szitu: te lány, én meg fiú, na mizu, mizu mizu?”

És természetesen lehetne még hosszasan folytatni a sort. Manapság a leginkább ilyen dalokból lesznek a slágerek. Se eleje, se hátulja, mégis eladható.

Ez pedig azt mutatja, hogy a zenei ízlés furcsa irányba tart. Amit régen poénnak vettünk, az manapság igazi rajongást jelent a fiatalabbak körében.

Kozsó óta tudjuk, mitől döglik a légy: be kell tanítani néhány jó kinézetű fiatalembert, hogy egyszerre mozogjanak, meg kell írni nekik a nem túl magvas dalt, aztán lehet is kasszírozni.

A tini lányok pedig bepisilnek tőlük. A valódi egyéniségek mindeközben lehúzhatják magukat. Csak akkor tudnak érvényesülni, ha van pénzük, vagy felkarolja őket valaki.

Gyakorlatilag valami hasonló történik manapság a zenei piacon: dalokat írnak népszerű embereknek, aztán orrvérzésig játsszák őket például a rádióban.

Nem baj, ha igénytelen, mégis venni fogják, mert valósággal rászokatják az embereket - főleg a fiatalabb (de)generációt, akiknek még jóformán most formálódik az ízlése.

Ma már szinte minden tucatáru. A ruházat, az élelmiszer és az úgynevezett kultúra is. Ha ez van, akkor ezt kell szeretni.

Én csupán annyit tudok mondani erre, hogy mindenkinek jó étvágyat hozzá!

Vége

Előző oldal Norton