Lolka Bolka figura

Szépirodalom / Versek (796 katt) Norton
  2012.04.22.

Volt egyszer egy gondolat,
Maga volt az indulat,
Sűrű massza éjruhája,
Gonosz, borús hangulat.

Teste sértett önérzet,
Cipőcskéje enyészet,
Nadrágja a félelem,
Tehetetlen, vak végzet.

Na de vajon, kicsoda
Ez a bizarr figura?
Csak karattyol a fejemben,
És csalódott a mosolya.

Uszítana szüntelen,
Mert élné ő az életem,
Én azonban kívül tartom,
Csak távolról figyelem.

A hangja lassan elcsitul,
De indulat még az úr…
Odalenn, a mellkasomban,
Mar és éget piszkosul.

Csak figyelem a forróságot,
Akár egy rút fényvirágot,
Mikor fog már szétfoszlani…
Szépen, rendben feloszlani?

Tűzként emészt, elmozdul,
Összevissza vándorol,
Ez bizony nem testi tünet,
A lelkemen még ő az úr.

Ezt nem bírom letagadni,
Csak próbálom befogadni,
Ám átkozottul sokáig tart,
Míg elkezd végre oszlani.

Volt egyszer egy gondolat,
Maga volt az indulat,
Sűrű, massza éjruhája,
Gonosz, borús hangulat.

Lolka Bolka figura,
De borzasztó a modora,
Összevissza mar és éget,
S csalódott a mosolya.

Ha helyzetbe jön, letámad,
Akárcsak egy vadállat,
Amit ő irántam érez,
Bizony nem a csodálat!

Az életerőt tőlem kapja,
Hogy ő legyen a főnök,
Egyszerű, de erős „program”,
Ám néha én is győzök.

Lolka Bolka igen kemény,
Pedig már nagyon unom,
És gyakorta a „vezérem” lesz,
Azt is biztosan tudom!

Előző oldal Norton