Earthlings - Földlakók

Külvilág / Mozijegy (1058 katt) angyalka146
  2012.04.12.

Az Earthlings egy 2005-ben készült dokumentumfilm. A cím jelentése: Földlakók. Ha meghalljuk ezt a szót, akkor valószínűleg az emberek jutnak az eszünkbe, pedig az embereken kívül két csoport van, akik a földlakókhoz tartoznak. Ők a természet és az állatok. A film ez utóbbiakkal, azaz az állatokkal foglalkozik és elsősorban az Egyesült Államokban létező viszonyokat mutatják be, de nem tudhatjuk, nálunk milyen a helyzet. Csak reménykedhetünk, hogy nem olyan embertelen, mint a tengerentúl.

Öt területre osztva mutatják be az állatok helyzetét, többségében rejtett kamerás felvételeket használva. Ez az öt terület: a házi kedvencek, az élelem, a ruházkodás, a szórakozás és a tudomány.

Mindannyiunknak van, vagy volt (és reméljük, lesz) élménye kutyákkal, macskákkal. Velük társként és barátként bánunk, de arról fogalmunk sincsen, hogyan jutnak el például a kisállatok a kereskedésekbe. Vagy mi történik velük a menhelyeken? Milyen körülmények között élnek? Hogyan altatják el őket?

Az élelem téma szinte mindannyiunkat érint, hiszen a legtöbb ember eszik húst. A filmen bemutatják, hogyan élnek az állatok, a telepeket (disznók, marhák és tyúkok), milyen „eljárásokat” hajtanak végre rajtuk érzéstelenítés nélkül (pl.: farkcsonkítás, csőrvágás, szarvvágás), és természetesen betekintést nyerhetünk a vágóhidak életébe is. Egy igazi horrorfilmben rengeteg vér van. Ez itt sem hiányzik. A különbség csak az, hogy ez a valóság.

Szerintem sokan nem gondolunk bele, hogyan jut el a hús a boltokba, igazából nem is akarjuk tudni. Még „elrontaná az étvágyunkat”. Főleg, ha meghalljuk, hogy a zsúfoltság miatt esetleg fekélyes disznót kaptunk… Bevallom, én sem gondoltam mindebbe eddig bele (boldogok a tudatlanok), és mint a legtöbb ember, úgy gondoltam, a húsevés normális. Mégpedig azért az, mert az emberek nagy része így gondolja. Érdekes, hogy míg a kutyákat vagy macskákat értelmes és érzékeny lényeknek tarjuk, akiket nem ennénk meg, addig egy tyúkkal vagy disznóval nem bánunk ilyen természetesen. Pedig ők is ugyanolyan gerinces állatok.

A ruházkodásnál betekintést nyerhetünk a szőrmék vagy a bőrkabátok készítésének rejtélyeibe, a szórakozásnál a bikaviadalok, vadászat vagy a cirkuszok világa tárul fel előttünk, végül a tudomány témakörében megismerhetjük az „emberiség érdekében” feláldozott állatok életét.

Mindannyian szeretjük tagadni azt a tényt, hogy az állatoknak vannak érzelmeik. Pedig vannak. Ezt az ezotéria is vallja, hiszen az állatok három léttagozatú lények. A fizikai testükön kívül rendelkeznek étertesttel is, ami az érzékelésért és asztráltesttel is, ami pedig az érzelmekért felelős. Mi emberek csak annyiban állunk felettük, hogy van mentáltestünk is, ami a gondolkodásra való képességünket mutatja. Ennek fényében, és ha nem sajnálunk másfél órát az életünkből és megnézzük a filmet, elgondolkodhatunk azon, hogyan élünk és milyen is a mi csodás emberi világunk. Mert ahogyan ezekkel az állatokkal viselkedünk, úgy viselkedünk a többi emberrel is. Talán ez súlyos kijelentésnek tűnik, de sajnos igaz.

A film egyértelműen az állatok jogai mellett emel szót és a vegetáriánus életmódot támogatja. Én úgy gondolom, nem probléma, ha valaki eszik húst, de gondolkodjon el azon, hogy milyen árat kellett fizetni azért (és most nem a pénzbeli árra gondolok), hogy ő ehessen. Az Avatár című filmben van egy jelenet, amikor a főhősnek vadásznia kell, és amikor megöli az állatot, bocsánatot kér tőle és megköszöni, hogy testével táplálékul szolgál. Nem azt mondom, hogy ezután minden egyes megevett csirkecombnak vagy disznóhúsnak hálálkodjunk, de igenis jusson eszünkbe, hogy egy érzelmekkel rendelkező lény meghalt, hogy mi élhessünk. Aki azt mondja, „de hiszen ez természetes!”, az téved. Mert nem az.

Aki nyitott és van benne empátia, az nem tudja összeszoruló szív nélkül végignézni ezt a dokumentumfilmet. És ha nem is vagyunk ennyire érzékenyek, mindenképpen el fogunk gondolkodni azon, hogyan élünk és milyen véráldozatokat hoznak értünk. Ha csak annyiban változik a gondolkodásunk, hogy emberibb körülményeket biztosítunk az állatoknak és lehetőleg minél kevesebb szenvedéssel öljük meg őket, akkor nem hiába forgatták le a filmet. De ha felmerül esetleg bennünk a kérdés: megéri-e egy érző lényt feláldozni azért, hogy nekem jobb és kényelmesebb legyen, akkor a film üzenete egyértelműen célba talált.

Mielőtt még bárki az „egyoldalúság” vádjával élne, vagy az „emberiségnek muszáj húst ennie” mottóval jönne, nézze meg a filmet, majd nézzen önmagába és csak utána ítélkezzen! Könnyű homokba dugni a fejünket és nem tudni semmiről. Reménykedhetünk abban is, hogy nálunk nem ilyen "véres" a helyzet, de akkor sem változtathatunk azon a tényen, hogy naponta állatok ezrei szenvednek és halnak meg értelmetlenül.

A film feliratosan itt megtekinthető:
http://video.google.com/videoplay?docid=-3481883898572254535

Előző oldal angyalka146