A nő

Szépirodalom / Versek (830 katt) Floró
  2010.09.01.

Virágszirmos úton lépked
a copfos picur meg - megáll,
nem ismeri még a vétket
a Zöld kötényes kisleány.

Fiatalon Piros a szín,
csók cuppan, és szoknya lebben,
minden óra kalandra hív,
lubickolva szerelemben.

Érett lányként Tengerszínkék,
csábító víz, ölelve zúg,
szabadságát megígérték,
de addig nagyon hosszú az út.

Az Aranyló feleségnek
nincsen párja seholsem,
csalódásnak ez vet véget,
és jó éltet hoz, úgy hiszem.

Lila nercben jár a dáma,
a nagyvilágot megveti,
filozofál bálba járva,
előkelő úr kell neki.

Dolgozó nő nagykabátja,
Barna sapka, Barna máz,
ez rohanó idő átka:
- Családodért meg nem állsz?

A hantnál váró anyóka,
ki Feketében sírdogál,
a törékeny test csalóka,
s a törött fényű szembogár.

Akármit is gondolsz mára,
mindegyik nő csodalény,
bármilyen Színt ölt magára,
Lelke mindnek hófehér.

Előző oldal Floró