Különbség zene és zene között
Külvilág / Zenebona (1505 katt) | Homoergaster |
2012.04.04. |
A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2007/7 számában.
"Jó a zene." Mit is jelent valójában ez a kijelentés? A jó zene mindenkinél mást jelent, és ez természetes, ám vannak zenei megnyilvánulások, melyekhez speciális hallás szükségeltetik, sőt, egyes esetekben egyenesen világnézet.
Van ezzel szemben ún. közízlés, amely általában a legalacsonyabb ingerküszöbre épít, és nagyban összefügg a divat diktátumával. Vannak divatos stílusok, pl. sokszor monotonul önismétlő diszkó. Az ezt a fajta muzsikát gyártó emberek legfeljebb ritmusérzékkel rendelkeznek, hangszeres tudással nem biztos. Na persze itt van aztán az ellenpólus, a mostanában több belső irányzatra bomlott Black/Death Metal. Grindcore-t azért nem írok, mert afölött (sajnos) eljárt az idő, vannak klasszikus albumok, de új albumokról nem hallottam. Persze a Grind Metal újításai beleolvadtak a Black/Death Metalba, és abban élnek tovább stílusjegyként. Ehhez a zenéhez, egyáltalán ahhoz, hogy elviselje az ember, különleges zenei hallás szükséges.
De ez elsajátítható! Enélkül a kívülálló számára egyetlen hatalmas, összefüggő kása ez a fajta muzsika. De az a tény, hogy valakiben megvan a hallás, hogy a Black/Death Metal kegyetlen tempóiban kifejező erőt és ritmust találjon, nem kell jelentsen szükségszerűen horizontszűkülést. Valaki éppúgy szeretheti a szimfonikus zenét, mint a Black Metalt - egyikkel kipihenheti a másikat. Ez persze fejlődés eredménye, amelyen a kemény zenét hallgatók - idővel - átesnek. Ez, hacsak nem áll fenn súlyos primitivizmus, törvényszerű.
Ugyanis a ZENE az mindig ZENE! A ZENÉNEK mélysége van, tartalma, üzenete. A ZENE alkotásához hangszeres tudás és mondanivaló szükségeltetik. Az első hallásra hiszteroid sika-mikának tűnő produkció rejti a legösszetettebb zenei tudást, hiszen a félelmetes gyorsaság mellett sem szabad tévedni. A nyers zajnak tűnő hangorkán egy precízen megkoreografált összjáték eredménye, a zenészek együtt- és összejátszanak. Erről leginkább az tanúskodik, hogy ha a mondanivaló megköveteli, a hőbörgős muzsikát játszók tudják a legszebb, mély érzéssel tálalt lírát és klasszikus dallamot előadni. Innen már a fejlődőképes hallgató meg sem áll egészen a Kék Duna keringőig.
Természetesen a popzenében is sok jó alkotás születik, csak nehéz megtalálni a nagy divatmajomkodásban. A műfajok kölcsönösen hatnak egymásra, kivéve a techno-t, amely csak önmagára hat. Kis írásomban arra szerettem volna apellálni, hogy ne legyünk beszűkültek, kíséreljük meg tágítani horizontunkat extrém muzsikák meghallgatásával. S bár ez a méregdrága CD-k idején nem egyszerű, próbáljunk meg több műfajba is bele-belefülelni, hátha meghallunk valahol valami érdekeset. Akár a határvidékeken is.
Előző oldal | Homoergaster |
Vélemények a műről (eddig 1 db) |