Hóhérok dala

Szépirodalom / Versek (830 katt) Norton
  2012.03.21.

Voltam én már kínzómester,
Embereket öltem.
Vasfogó a jobb kezemben,
Lábujjakat törtem.

Véres kezem víz tisztítja,
De nem mossa a lelkem,
Mélyen égő, fájó sebem
Mutatni sem mertem.

Éreztem, hogy rosszat teszek,
De állandóan tagadtam,
S ha megtörtem néhány embert,
Az „igazamat” mutattam.

Bevallod, ha boszorkány vagy!
És megtisztít a máglya.
Ördögöt űz, tüzes, forró,
Csodálatos lángja.

Nem zavart, ha szidalmaztak,
Átkozódtak, sírtak,
Ha a látszat szétfoszlott,
Csak könyörögni bírtak.

Mert bizony a fájdalomban
Mindenki egyforma!
Lehet ő bősz, dicső lovag,
Király, avagy szolga.

Köpködhettek, gúnyolhattak,
Mindig nyugodt maradtam,
Magabiztos, hideg lényem,
Az ördögnek így eladtam.

Csak gyávaságom lepleztem,
Ha másokat bántottam,
Azt hittem, hogy őket kínzom,
De magamnak ártottam.

Rémálom, ha magával ránt,
Csak üvöltök a kíntól,
A bennem élő, gonosz féreg
Éjjel-nappal gyilkol.

Légy őszinte önmagadhoz!
Ne vezessen a rossz,
Mert bárhová is mennél aztán,
Veled lesz a gonosz!

És el se tudom mondani,
Hogy mi fájdalom vár rád,
Ha az Isten nevében,
Szolgálod a sátánt!

Előző oldal Norton
Vélemények a műről (eddig 4 db)