Crysis – a képregény
A Crysis a Crytek nevű játékfejlesztő cég által készített, kiváló grafikával megáldott, méltán népszerű FPS játék, amelyben amerikai katonák küzdenek egy távoli szigeten az észak-koreaiak és a váratlanul megjelenő idegen lények ellen. A játék egyik fő érdekessége a kommandósok által viselt nanoruha, amely emberfeletti képességekkel (erő, páncélzat, gyorsaság és láthatatlanság) ruházza fel a főszereplőt és társait. Az első rész még 2007-ben jelent meg, amit további két folytatás követett, a Crysis Warhead és a Crysis 2. Azóta rengetegen játszottak a sorozattal, többek között én is végigvittem az előbb említett három részt.
Népszerűségének köszönhetően a Crysis sem kerülte el más, hasonlóan ismert játékvilágok (pl. a Warcraft, Starcraft, Mass Effect stb.) sorsát, és a programokon túl további kiegészítők láttak napvilágot, mint például a Crysis 2 történetét elmesélő könyv és néhány képregény. Jelen írásban egy olyan angol nyelvű képregényt szeretnék a figyelmetekbe ajánlani, amely a Crysis világában játszódik.
A Richard K.Morgan és Peter Bergting nevével jegyzett képregény eredetileg több részben jelent meg, ám nemrég kiadtak egy egy kötetbe összegyűjtött verziót is, amelyet néhány hete szereztem be az Amazonon keresztül.
A történet főszereplői a programból már ismerősek lehetnek: a központi alak Próféta, vagy más néven Barnes őrnagy; őt a Raptor team két túlélő tagja, Nomád és Psycho kíséri, és a szigeten kutató régésznő, Helena Rosenthal is a csapattal tart. A történet elsősorban a Crysishoz kapcsolódik, ám több helyen találhatunk utalásokat a Crysis 2 eseményeire is.
A történet a szigeten lezajlott események idejében játszódik, és olyan új információkat tudhatunk meg a szereplőkről, amelyek a játékból kimaradtak. Nem akarom lelőni a poénokat, de azért néhány érdekességet megemlítenék: többek között megtudhatjuk, hogy Próféta hogyan dobta le az ékszíjat egy bevetés során, majd ezt követően ismerkedett meg (a második részben központi szerepet játszó) Jacob Hargreave-vel és Nathan Gould-dal, tanúi lehetünk egy térugrásnak, és azt is elmeséli az őrnagy, hogy hogyan végezte be földi pályafutását a Raptor teamben szolgáló Jester. A történet persze nem lehet részleteiben olyan szinten kidolgozott, mintha mondjuk egy könyvet olvasnánk, ám mégis plusz élményt jelenthet a játék rajongói számára.
A képregény képi világra sem lehet panasz: a színes rajzok jól illenek a Crysis világának stílusához. A képek nekem – annak ellenére, hogy nem vagyok egy fanatikus comics-rajongó – nagyon tetszettek, és külön örültem annak, hogy nem egy bociszemű, hanem egy meglehetősen agresszív Barnes őrnagy nézett le rám a lapokról.
Összességében a Crysis képregény egy nagyon jó kiegészítő kiadvány a játékprogramokhoz, és ajánlom mindenkinek, aki szereti a jó képregényeket, otthon érzi magát a Crysis világában, és szeretne további infókat megtudni Prófétáról és a Raptor team-ről.
