Add az energiád!

Szépirodalom / Novellák (806 katt) Norton
  2012.03.18.

Fájdalomtest vagyok. Lelki parazita. Hogy mikor születtem, már nem is igen emlékszem rá. Az még egy másik életben volt, nagyon-nagyon régen. Azóta már sok emberben élősködtem - nem is számolom őket. Az egyik jön, a másik megy. Én viszont maradok.

A mostani gazdám egy igazi „szent”. Önmagát jónak hiszi, és tudomást sem akar szerezni rólam. Állandóan csak elfojt. Ez jó! Ha nem tudnak rólam, annál nagyobb hatalmam van. Így könnyű a dolgom, mert nem mernek velem szembenézni, ezért egyre erősödök.

Ha megéhezek, csak felkúszok a gerincén, és csatlakozom a tudatához. Ettől aktiválódik néhány fel nem dolgozott emléke, vagy a sértett önérzete, aztán máris habzsolom a fájdalmát. Olyankor kígyótestem vérvörös színt ölt, és átveszem felette a hatalmat. Eggyé válok vele, és irányítani kezdem.

Egyre csak tágulok, akár egy pióca. Körbefogom az auráját, és magamba szívom az életerejét. Aztán, ha feltöltődtem, visszahúzódok, és álomba szenderülök. Egészen a következő alkalomig.

Utána csodálkozik a balga, hogy mi történt vele. Az istenért kiált, mintha azzal megoldaná a problémáját. Kicsit persze megnyugszik tőle, de engem nem tüntet el!

Mert nekem is élnem kell, és küzdök is érte a legjobb tudásom szerint. Hogy túléljek, energiákat kell magamba olvasztanom. Életerőt. Olyat, ami azonos rezgésszintű az én energiámmal.

Ezért kell mérgeznem az auráját. Ha találok fel nem dolgozott fájdalmat, tüstént rezonálni kezdek vele. Felnagyítom, irreális mértékűre, aztán magamba olvasztom.

Erre van szükségem, és csodálatos dolog, hogy bármikor kész az élelem számomra. Elég egy elfojtott indulat, egy elhibázott mondat, egy kellemetlen esemény. És én ott vagyok!

Átveszem az uralmat. Nem tehetnek ellenem semmit. Még csak nem is tudnak rólam ezek az ostoba, öntelt, materialista senkik!

Már megint éhes vagyok! Imádom a negatív energiákat, és meg is találom őket. Nem kell túl mélyre ásnom hozzá. A félelem az emberiség közös érzése - az elfojtott, forrongó láva, ami a felszín alatt húzódik, de mégis hatással van mindenkire.

A kitaszítottság, a kiszolgáltatottság, az alkalmatlanság érzete. A halandóság fájdalma. Az, hogy nem fogadnak el. Hogy kiűzettek a paradicsomból.

Nincs rátok szükség! Értéktelenek vagytok! Úgy semmisültök meg mindnyájan, hogy semmit nem hagytok magatok után. Mintha nem is léteztetek volna. Ezt érzitek mélyen, legbelül.

És hiányzik nektek valami. Hiányzik a stabilitás. A biztonság. A tudat, hogy tartoztok valakihez, aki szeret, akiben megbízhattok. Aki gondoskodik rólatok. Aki értelmet ad az életeteknek. Nem csak hazugságot.

Hiányzik nektek az Úr. Még ha nem is meritek bevallani. Mintha elszakították volna tőletek a lelketek felét. Kitépték a végtagjaitokat.

Hatalmat akartok, mert elvesztettétek a valódi erőt. Elképesztő hiányérzeteteket pedig illuzórikus élvezetek hajszolásával próbáljátok kielégíteni. Ez lehet pénz, befolyás, ital, kábítószer, szex, vagy bármi, ami függőséget okoz.

Mintha kavicsokkal próbálnátok feltölteni a legmélyebb szakadékot; a lelketeken tátongó űrt. Azt próbáljátok elhitetni magatokkal, hogy boldogok vagytok. Boldogok vagytok? Ostoba halandók! Ha valóban azok lennétek, én nem léteznék.

Ez persze a ti bajotok, nem az enyém. Köztetek egyre erősödöm, mert tudatlanok vagytok. Engem csak a szeretet győzhetne le, az elfogadás, de az nincs. Csak menekültök előlem és letagadtok. Ostobák!

A fény létezhet az árnyékban, de az árnyék nem létezhet a fényben. Még jó, hogy ti ezt nem érzitek át! Éhes vagyok. Szükségem van a fájdalomra. Szükségem van a fájdalmadra, kedves olvasóm! Indulok is érte!

Vége

Előző oldal Norton
Vélemények a műről (eddig 12 db)