Szél

Szépirodalom / Versek (1064 katt) freedom
  2012.02.26.

Újra előttem az éj
s gondolatok ezreit szórom szét.
Mélyen megbúvó, szelíd s kemény szavak
marják elmém, kitörni akarnak.
Elkap egy szellő, messziről jövő, végtelen haragú,
s én távolba meredő, halk szavú maradok.
Kiáltásomat kívánja, szárnyaimat üti,
szétszakít, elsodorna mindent, mit magamban őrizni valaha véltem.
Nem engedem…
kábultan fekszem, de megőrzöm titkaim.
Ha kell, szakítson, törjön száz darabra, magammal viszem…
Egy szél…
Mi csak előtör a semmiből, hozzámér, végigsimít bőrömön,
ártatlanul besétál, szinte észrevétlenül élvezem
lehűt, elvisz valahová…
Mindig újabb helyre terel, mindig újabb érzéssel tölt el,
de belőlem nem vesz el.
Hozzáad…
Egy szél!
Minden ott van benne, mit keresel,
minden ott van és eljön…
csak úgy, váratlanul, érthetetlenül…
hisz oly ártalmatlanul indul, mint amikor minden elhalkul,
de végigmegy rajtad, bőrödön tapasztalod.
Hűs szellőként érkezik,
nem várod, nem észleled,
aztán valamit megmozdít benned,
tested megérzi,
elméd elindul,
belsőd megtelik.
Szélként távozik hirtelen és durván,
kedvesen, csodásan, keményen… de mégis
FELKAVAR!

Előző oldal freedom
Vélemények a műről (eddig 3 db)