Kényszerálarc

Szépirodalom / Versek (1246 katt) freedom
  2012.02.18.

Felvenni az álarcot,
hol színesen, hol komoran,
mindig aszerint cselekedni,
éppen milyen testet ölt fel.
Maszk.
Eltakarja, mi élő.
Előhozza, mi halott.
Mit rejt?
Az arcodat? A testedet?
Az élet elraktározott kincseit?
A buborékként szálló röpke gondolatokat?
Vagy előhozza halott arcodat?
Nem.
Nem változtat.
Mert ott van benned.
Belőled táplálkozik, ami belőled árad.
Nem tudod elrejteni, hiába vágyod.
Mozdulataid, rezdüléseid hordozzák
megélt pillanataid.
Minden dallam, fuvallat.
Szavak. Érzések. Emberek.
Kényszeresen ragaszkodsz, avagy
vadként tépnéd le.
Mert félsz. De mitől?
Maradj benne.
Tornádóként pusztítsd el a kényszert,
és meglátod az álarc semmi nélküled.
Bátran viseld arcodat,
engedd, hogy a szavak zengjenek füledben.
Tárd ki a lelked
és viseld színtiszta énedet.
Mert minden sötét pontot ott a fény,
ha meg akarod látni.
Mert elindulnak.
Életre kelnek.
Ott belőled és Érted.

Előző oldal freedom
Vélemények a műről (eddig 3 db)