A féllábú vándor

Neoprimitív / Versek (863 katt) Norton
  2012.02.17.

Bús tinó rikácsol
Deres fenyőágon,
Varjúfókák döngicsélnek
Kiszáradt virágon.

Hová sietsz, féllábú ember?

Pókcickányok menekülnek
Rozsdakutyák elől,
Kurjantások hallatszanak
A polgármester felől.

Ne siess úgy, féllábú ember!

Cammog már a főzőmedve,
Mert kergeti az öreg csősz.
Gulyáslevest sütött Jozsó,
Kondérjából jött a gőz.

Állj meg végre, féllábú vándor!

Uszadék fák zakatolnak
Vasvagonok belsején,
Tehénfelhők úsznak messze…
A sikoltások erdején.

Ne csoszogjál, féllábú vándor!

Szuszmákol a szitakötő!
Joda mester bődül.
A rozmárpatak messze van még,
A szilánkfolyó bővül.

Ott megpihent a féllábú vándor!

Vége

Előző oldal Norton