A hercegnő és a sárkány

Szépirodalom / Novellák (111 katt) n13
  2026.10.27.

Ez a történet nagyon régen esett meg. Az egyik öreg sárkánybarátom mesélte a múlt héten. Próbálom a történetet az ő szavaival visszaadni.

Élt egyszer hajdanán egy rettentően hatalmas és okos sárkány. Thul’Kadirnak hívták, a Félelmetesnek. Borotvaéles fogai lovagok tucatjait tépték szét, éles karmai közt a kemény szikla is porrá omlott, és ahogy jó magasan repült a felhők felett, az aranyló nap szikrázva csillant meg vörösbe és feketébe játszó pikkelyein.

Abban az időben még szokás volt, hogy a sárkányok nemes asszonyokat raboltak, és lovagokkal csatáztak. Ez alól Thul’Kadir sem volt kivétel, bár egy idő után már nagyon unta az egészet.

Történetünk kezdetén Thul’Kadir éppen Aetherion felett repült, amikor meglátott egy szépséges rétet, és kedve támadt ott megpihenni. Nyár volt, illatos virágok ezrei nyíltak, lágy szellő duruzsolt, méhek döngicséltek.

A fiatal lány a falu felől tűnt fel a közeli úton, és amikor meglátta a sárkányt, egyáltalán nem ijedt meg a fenevadtól. Mosolyogtak, beszédbe elegyedtek az időjárásról, a sült gesztenye árfolyamáról meg egyéb banalitásokról, és a sárkány észrevette, hogy a lánynak van a legszebb szeme és a legformásabb alakja a földkerekségen.

Ez a rövid intermezzo elég volt, hogy a sárkányban ellenállhatatlan vágy ébredjen a lány iránt. El is határozta rögvest, hogy megszerzi magának. Ezzel csak egy bökkenő volt: María – mert így hívták a szépséges lányt – Aetherion királyának egyetlen leánygyermeke volt.

A király, amikor ezt megtudta, szörnyű haragra gerjedt. Tüstént összehívatta legderekabb katonáit és szövetségeseit, hogy megküzdjenek az ádáz fenevaddal.

Úgy is lett… Napokig folyt a véres csata. Az erőviszonyok az embereknek kedveztek, mivel túlerőben voltak. Okos gépeik és hatékony fegyvereik borzalmas sérüléseket okoztak szegény sárkánynak, de Thul’Kadir nemcsak erős volt és bátor, hanem rendkívül makacs is: nem adta fel könnyen. Tudta, hogy nem élhet a lány nélkül. Őrült fájdalmak közt vergődve, apránként, módszeresen küzdötte le az ellenfeleit, és végül sikerült neki a lehetetlen: a túlerő ellen is győzedelmeskedett. A királyi erők megfutamodtak, és aznap este Thul’Kadir már boldogan teázgatott meg pillecukrozgatott újsütetű arájával, Maríával a tágas és kényelmes barlangjában, a Kárhozottak torkában.

Azt mondják, egy darabig boldogan éltek együtt, békességben, de aztán egy nap visszavitte a sárkány Maríát a palotába. Ki tudja, miért.

És azt mondják, attól a naptól fogva mindenki boldogan élte tovább az életét.

Előző oldal n13