Eljött hozzám
| Szépirodalom / Versek (1851 katt) | bel corma |
| 2012.02.13. |
Eljött hozzám a röpke mélabú,
álmokban dermedő sötét ború.
Most csöndes, fürge árnya megtalált,
vén, fátyol szárnya vállaimra szállt.
Megfáradt fénye szürke, lobbanó,
bús szívemmel ritmusra dobbanó.
Míg halkan, végre körbezár a jég,
és izzó lelkem álma majd elég.
| Előző oldal | bel corma |
| Vélemények a műről (eddig 4 db) | |