Fényképalbum

Neoprimitív / Írások (1120 katt) Norton
  2012.02.16.

A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2012/2 számában.

- Ki ez az aranyos kisgyerek?
- Ez a kis unokám, amint nyíllal játszik.
- Ó, de édi! És ő kicsoda?
- Ez a szomszéd bácsi, amint viszi a mentő, hogy kiszedjék a szeméből a nyílvesszőt.
- Bohókás azzal az izével a szemében.
- Szerintem is. Csak azt nem értem, miért haragudott meg ránk annyira. A másik szeme megmaradt, nem? Minek neki kettő, ha eggyel is lát? Az optimista azt mondja, hogy félig tele van a pohár, a pesszimista pedig azt, hogy félig üres. Miért nem pozitívabbak az emberek?
- Ezt én se tudom, drágám, de nagyon depressziós ez a nép. Ne is beszéljünk róla! De ez a másik tündér, kicsoda?
- Ő a második unoka, a Tamáska. Itt éppen „akasztósdit” játszik a szomszéd kislánnyal.
- Aranyosak! És ezek az emberek?
- Ők a tűzoltók, amint másnap levágják a kislányt a faágról.
- Milyen fura színe van, és érdekes, ahogy kilóg a nyelve. Határozottan jól sikerült felvétel! Kicsit olyan szürreális. Szinte művészi.
- Emlékezetes idő volt. Nézd, ott van Tomaskovics őrnagy, aki a te férjedet is üldözte.
- Jé, tényleg! Hogy megöregedett!
- Kérsz egy kis kekszet?
- Köszönöm, nem. De ez a bájos ifjúember nekem annyira ismerős!
- Igen, ő a nagyobbik fiam, amint iszik.
- És itt?
- Itt pedig vezet.
- És itt?
- Itt hajt be az orvosi rendelőbe a furgonnal. Ekkor jött ki egy egész rendőrőrs, mert megvadult a lelkem, és késsel kergette meg azt a törött kezű bunkót, aki kritizálni kezdte a vezetési stílusát… csacsi gyerek.
- Ez pedig a Pistike, ha jól látom! Milyen jó kiállású fiatalember lett belőle! És egész stramm kis motorja van.
- Nem hittem volna, hogy felismered. Igen, itt disznóölés volt. Kicsit be van rúgva szegénykém.
- Ő is?
- Ő is és a motorja is. Lövöldözi a disznókat motorról. Előtte nézett meg egy vadnyugati filmet.
- És ezen a képen mi van?
- Két halott rendőr.
- Na meg két halott disznó, ha jól látom…
- Úgy van! A rendőröket felismered, mert sapka van rajtuk. Egész jól célzott a kisfiam.
- Ez a Pistike… még mindig olyan szeleburdi?
- Nem sokat változott. Itt gyújtotta fel a benzinkutat. Imád tüzeskedni! Gyönyörű robbanások voltak!
- Igen, határozottan mutatósak. Kár, hogy élőben nem láthattam!
- Élőben még szebb volt, elhiheted.
- Veletek mindig olyan érdekes dolgok történnek, Klárika! Irigylésre méltó kis családod van.
- Köszönöm, Mártikám, de te se panaszkodhatsz. Kár, hogy börtönben vannak a gyerekeid.
- Zolika hamarosan szabadul.
- Örülök neki.
- Én is, elhiheted! Olyan butuska tud lenni. Hányszor mondtam már neki, hogy ne késeljen meg mindenkit, akivel vitája támad, de mit lehet ezekkel, a rosszcsont gyermekekkel kezdeni?
- Hát igen, kedvesem! Az én Marci fiam is előzetesben van. Pedig csak egy rendőrt vert meg.
- Bezzeg a politikusok! Milliárdokat lopnak és megússzák. A mi gyerekeink viszont minden piszlicsáré dolog miatt ülnek! Munkát se nagyon kapnak, csak minimálbérért. Csoda, ha bűnöznek? Teljesen elnyomják őket!
- Így van ez, drágám, igazságtalan a világ!
- Nagyon egyetértek. Nekünk már szinte csak a nosztalgia maradt. Ó… azok a régi szép idők, sose jönnek már vissza!
- Pedig milyen szép volt ez is… Marcika itt engedte rá a vérebeket a gázóra leolvasóra. Egy napig nevettünk rajta. Csak nehéz volt elásnunk azt a medveembert. Minek hízott meg annyira? Simán elfuthatott volna a kutyák elől.
- Szerintem is, Klárika… nagyon sok a túlsúlyos manapság. Börtönkoszton bezzeg nehéz lehet elhízni!
- Valósággal éheztetik szegényeket. Nézd csak, itt jöttek ki a kommandósok a lelőtt rendőrök és az eltűnt gázóra leolvasó miatt. Meg aztán… eltűnt egy ellenőr is, aki azt állította, hogy lopjuk az áramot.
- Micsoda aljas rágalom!
- Mert csak zsigerelik az embereket, drágám!
- Körbefogták az egész házat, amint látom. Az a szócsöves férfi is ismerős valahonnan!
- A speciális alakulat vezetője. Nem túl jól neveltek az emberei. Az egyikük egyszer úgy hátracsavarta Pistike karját, hogy szabályosan megkékült neki. De fel is jelentettük ezeket, az állatokat túlkapásért. Szégyen, hogy ilyeneket megengednek egy demokráciában! Ezeknek kapálniuk kellene a határban, nem emberekkel bánni!
- Nem demokrácia ez, szívem! Már rég nem az. De tudod, mit nem értek? Miért hátulról fotóztátok le, amint körbevették a házat?
- Mert már régen kijöttünk onnan.
- Értem… had kiabáljanak, azok a hülyék!
- Itt pedig menekülünk előlük.
- Kalandos idők lehettek.
- Jól mondod, kedvesem! Igazi autósüldözés volt, épp, mint a filmekben. Mindig nosztalgiával gondolok rá. Csak két embert ütöttünk el, egész könnyen megúsztuk. S nézd csak, itt szökünk át a határon. Marcika még véres egy kicsit. Előtte raboltunk ki egy bankot, mert kellett a pénz. Aztán sajnos mégis le kellett lőni az embercsempészt. De végül sikerült elmenekülnünk. Itt pedig az új házunk udvarán a kis unokámat látod, amint éppen nyíllal játszik.
- És ő kicsoda?
- A szomszéd bácsi, amint viszi a mentő, hogy kiszedjék a szeméből a nyílvesszőt.

Vége

Előző oldal Norton
Vélemények a műről (eddig 8 db)