Távlatokban gondolkodok…
Legyőzettem, mondd… mint sokan mások…
Öreg, tán’ remegő kezeimet nincs, ki fogja…
Remegő ajkamat, nincs, aki akár csókolja…
Ősz-mákos hajamat, nincs, ki már simogassa…
Nem tudok hajolni, nincs, ki lábamat mossa…
Nem tudok létrázni, nincs, ki az égőt behajtsa…
Nem tudok beszélgetni... kinek nincs válasz szava…
(Bokorrímes)
Élet-e az ilyen, vagy csak ez agyonvert öregség?
Társadalomban vagyok én is a megtűrt kisebbség!
Távlatomban, ha van, hol található kis reménység?
(3 soros-zárttükrös)
Hallom, szél is nekem zenél teljes némán,
Csak ülök a kerti padon árván, bénán.
Hallom, szél is nekem zenél teljes némán.
Majd egy este utoljára ücsörgök és várom,
Hogy rám dűl a már, a nagyon régi élet-várrom!
Elbúcsúzok akkor a bíboros alkonyattal,
De már nem kelek a szép citromsárga hajnallal.
Vannak, de valójában nincsenek is unokáim,
Kiknek átadhatnák bármit, pedig vannak álmaim.
De állítólag, ha akarom, lesz jobb is… álmaim.
(3 soros-zárttükrös)
Mondták, Istennel kössek egyezséget, támogassa jövőmet,
De én balga ebben nem hiszek, halál lekaszálja létemet…
Mondták, Istennel kössek egyezséget, támogassa jövőmet.
(Bokorrímes)
Nem dohányzok, így füst ki nem száll a nyitott szájamból,
Megöregedtem, így életem nem áll már számokból.
Idő nincs, létidőm lejárt, emlékeim álmokból…
Vecsés, 2016. november 25. - Kustra Ferenc József
