Bömbi, a kis méhecske
Bömbi méhe vígan zümmög,
lassan száll a réten át.
Minden virág csábítja őt,
új nap hozott új csodát.
Kíváncsian repül körbe,
illat ad most vonzerőt.
Málnaszörp csillog nem messze,
szavak nélkül hívja őt.
Belepillant: – Hopp, mi ez itt?
– Biztos, hogy nem kőolaj!
Csobb! A szörpbe belepottyant.
Jaj, megtörtént hát a baj!
Ám a kis méh nem pityereg,
nem ijed meg csepp sem.
Mellúszásra vált át hamar,
úszik körbe a szentem.
Meglátta a szörp gazdája,
Lilla arca oly szelíd.
Szívószálat rak pohárba.
– Gyere gyorsan, itt a híd!
Szegény méhe mászik is ki,
nedves csíkos kis hasa.
Kedves kislány lett Bömbinek
a szerencse csillaga.
Zümmög: – Lilla, köszönöm hát,
a jó szíved mentett meg!
Repül tovább és beporoz
egy almafát mellesleg.
Ősszel aztán roskadásig
van almával a kis fa.
Lilla vígan almát majszol,
mosoly ült arcára.
Bömbi zümmög fent az égen,
egy emléket felidéz.
Jó szív, bátorság, vidámság,
olyan édes, mint a méz.
