Gyilkos szövetség 2. rész
– Ugye tudja, hogy akkor igazából nem az anyósát akarták megölni?
Szofi is és Gábor is elhűlve nézték a felügyelőt.
Gábor tért magához először a döbbenettől.
– Azt mondja, hogy akkor nem is... nem anyámat, hanem… Szofit akarták megölni?! – hitetlenkedett.
– Nagyon valószínű, ha véletlenül nem cseréli ki a csészéket, akkor bizony nem tudnánk beszélgetni... – hallgatott el jelentőségteljesen.
Szofi hisztérikus sírásba tört ki, nem akarta elhinni, hogy ő lett volna az áldozat, és valami furcsa bűntudat gyötörte anyósa halála miatt.
A felügyelő, mintha belelátott volna a gondolataiba, így szólt.
– Nyugodjon meg, ön nem tehet semmiről – vigasztalta. Konrád, bár elég zordnak és határozottnak tűnt, mégis nagyon együttérző tudott lenni.
„Nem lehet könnyű feldolgozni, hogy valaki meg akar ölni és véletlenül én ölök meg valakit“ – gondolta magában.
Gábor átölelte feleségét, aki kétségbeesve kapaszkodott a férfibe.
Konrád felügyelő nem sokkal később már Erzsébet otthonában ült, egy kényelmes karosszékben várta, hogy Katalinnal beszéljen. A házvezetőnő zaklatottan foglalt helyet, lehajtott fejjel várta a nyomozó kérdéseit.
– Mióta állt itt szolgálatban?
– Már több mint harminc éve. Még a fiatalurat is gondoztam – meredt távolba a tekintete, és egy halvány mosoly is megjelent arcán, ahogy felidézte az emlékeit.
– Erzsébet asszonnyal milyen volt a kapcsolata? Munka vagy inkább... – hagyta függőben a kérdést.
– Inkább bizalmasa voltam asszonyomnak… – kezdett el sírni. – Tudja... ő csak jót akart a fiának... – harapta el a szó végét.
Konrádnak nem kerülte el a figyelmét ez a mozzanat.
– Mit ért ez alatt?
– Hát... nem is tudom... Mint minden anya a gyermekének – hangzott a tétova válasz.
– Értem. Tudna valami konkrét példát mondani?
– Nem is tudom... Mondjuk, Tímea kisasszony. Asszonyom nagyon örült annak, hogy jegyesek, de Gábor megismerkedett ezzel a különc nővel, és utána mintha kicserélték volna. Sokat veszekedtek asszonyommal, de az úrfi kijelentette, hogy csak őt hajlandó feleségül venni. Asszonyom hiába mondta neki, hogy biztos csak a pénze kell neki. Nem hallgatott az okos szóra.
– Mert így volt ön szerint is?
Katalin összeráncolta homlokát és kissé duzzogva jelentette ki:
– Igen... bár... – hallgatott el ismét, mint kissé többet mond a kelleténél.
– Bár? – kíváncsiskodott tovább a felügyelő.
– Bár meg kell hagyni, hogy Gábor azóta a felesége lakásában él, nem itt.
– Értem – jegyzetelt szorgalmasan.
– Tudtam, hogy egyszer... egyszer rossz vége lesz – szipogta. – Az a nő mindenre képes.
– Miből gondolja? – Konrádba valami vészharang megszólalt, maga sem tudta még, hogy mi tette bizonytalanná.
– Múltkor is hallottam, ahogy szegény asszonyommal veszekedett, és kijelentette, hogy most már Gábornak ő a családja, akár mit is tesz. Szegény asszonyomat ez nagyon megviselte.
– Elmondaná, azon az estén mi történt?
Katalin bólogatni kezdett.
– Először Rita asszony jött meg a lányával, Tímea kisasszonnyal, Gábor úrfiék késtek, asszonyom kicsit bosszankodott is emiatt. Majd Tímea kisasszony mellé ült Gábor úrfi, kicsit meg is lepődtem, de láttam asszonyomon, hogy jókedvű. Majd bevittem a kávét mindenkinek a csészébe, ki is raktam mindenki elé, és utána kijöttem, majd asszonyom is kijött. Azt hittem, minden rendben van – kezdte el ismét a sírást.
A nyomozó várt egy kicsit, míg az asszony összeszedte magát.
– Tudja, mikor hallottam a konyhában a kiabálást, egyből bejöttem és láttam... megláttam, hogy asszonyom... – csuklott el ismét a hangja. – Ott fekszik, pedig… – harapta el a mondat végét ismét.
– Pedig mi?
– Pedig... olyan jól alakult az este – válaszolta kissé bizonytalanul. – De az a nő... megölte – sziszegte gyűlölettel.
– Tudja, hogy valójában Szofit akarták megölni? – tette fel váratlanul a kérdést.
A házvezetőnő elsápadt, keze megremegett, ahogy a szája elé rakta.
– Ezt honnan... honnan tudja?
– Szofi elmesélte, hogy az anyósa kávéjába véletlenül három cukrot tett, így kicserélte az övére. Tehát valójában neki szánták.
– Ó... szóval szándékosan kicserélte – nyomatékosította Katalin a felügyelőt.
– Nem hiszem, de elképzelhető, még nem tudunk minden eredményt. Megadná a két másik vendég címét?
Katalin készségesen válaszolt, elégedett volt magával, úgy érezte, hogy sikerült elbizonytalanítania a felügyelőt.
