Végzet
Feje tetejére állt a világ, meg kellene moccanni már,
Ellustult, elcsigázott, bogaras emberiség,
Kik mindent azonnal megkapnak s azt hazudják,
Oh, hát ez nem is restség!
Úgy gondoljuk kényelmünkben, minden nagyon jó,
S közben bezabál minket a technika,
Isten már nem mondja, hogy ez egy világi nagy csoda!
Kergetjük önmagunk bele az őrületbe, zavart kiváltó oktalanság
Száguld a végtelenbe!
Régi, szép idők elmúltak, a jövő a jelenbe érkezett,
Lassan valós lesz mindaz, miről azt hittük, hogy csak képzelet.
A földi létbe nem való az örökélet egyforma testben,
annyi szent.
Nem így működik ez, kérem szépen,
A karma visszaüt, ha nem vigyázunk,
Ezért lassítsunk a tempón, mert ami biztos, az a
Természet, amely kincseket rejt számunkra,
Én azt mondom, angyalok táncoljanak álmunkban!
Szentes, 2026. nyár
