Fekete pillangó 2. rész
Nem sokkal később a lány már Jake irodjában ült.
– Figyelj, Sarah – kezdte Jake –, mi lenne, ha most felhagynál egy kicsit a túráiddal? Aggódom érted, és legalább addig, amíg ki nem derítem, hogy ki tette.
– De nekem ez a munkám – csattant fel a lány, de utána békülékenyen folytatta. – Nézd, jólesik, hogy aggódsz értem, de tudok vigyázni magamra. És különben is eddig csak nem idevalósiakkal történtek ezek a szörnyűségek – érvelt Sarah. – Lehet, az ő környezetükben található a gyilkos.
– Igen, talán igazad van, de szeretnék utánajárni. Azért megígéred, hogy bármi van, felhívsz?
A lány bólintott, mire Jake gyengéden végigsimított az arcán. Ekkor lépett be Billy zaklatottan, hogy nem tudja, ki szórakozik a fekete pillangóval, de ma talált az erdészháza előtt a teraszon, és bár nem hisz a babonákban, de akiknél mostanában találtak, azok már halottak.
Jake próbálta megnyugtatni, hogy lehet, csak véletlenül került oda, mivel a fekete pillangó gyakori errefelé. Bár Billy mintha higgadtabb lett volna távozáskor, a nyomozó gondterhelten nézett utána. Sarah is távozni készült, de Jake ragaszkodott hozzá, hogy a telefonjára egy nyomkövető app-ot telepítsen fel, amivel fogja tudni, hogy hol tartózkodik a lány.
Már kezdett esteledni, mikor Sarah-t felhívta Billy.
– Szia Sarah! Ne haragudj, de nagyon fontos lenne, hogy beszéljünk – szólt bele izgatottan a férfi. – Azt hiszem, erről neked is tudnod kell, érted megyek, és nálam beszélünk.
Sarah bár fáradt volt, de beleegyezett a találkozóba, nem szokott Billy így viselkedni. Ahogy kilépett a fogadóból, a férfi terepjárójának hangját már hallotta is. Negyedóra múlva már az erdészházban kortyolta a lány a forró teát, amivel Billy kínálta.
– Tudom, hogy egy kicsit bizarrnak fog tűnni, de azt hiszem, sejtem, hogy ki lehet a gyilkos.
– És kire gondolsz? – lepődött meg a lány.
– Kezdjük az elején, ugye szinte az utóbbi pár hónapban történtek ezek a különös esetek. Először az a szegény nő, aki leesett a szikláról, utána ez a nő, akit megfojtottak, és most én is kaptam egy fekete pillangót. Ugye érthető, hogy egy kicsit aggódni kezdtem, hogy ez most mit jelenthet.
– Igen, ez érthető – felelte a lány.
– Ugye a faluban mindenki ismeri a fekete pillangó legendáját, és valljuk be, az itteniek még mindig elég babonásak, tehát valaki olyan lehet az elkövető, aki tisztában van a legendával, de mégsem hisz benne. És senki nem gyanakodna rá sosem, még te sem… – fejezte be sejtelmesen Billy.
– Úgy érted, hogy Jake az? – hüledezett a lány. – Nem, az képtelenség.
– Már miért lenne az?! – csattant fel a férfi. – Valljuk be, azóta történtek a gyilkosságok, amióta itt él ő is. És van itt még valami. Te is ismered a fekete pillangó legendáját, akkor tudod, hogy hívták a füves asszont is, ugye?
– Persze. Morgana van der Berg. De Jack neve Taylor.
– Valóban. De az édesanyja neve Camilla van der Berg.
– Mi oka lett volna megölni ezeket a szerencsétlen nőket? – hitetlenkedett tovább Sarah.
– Talán ez csak elterelés a valódi szándékáról, hogy azt higgyük, hogy egy kívülálló tette, és így elterelje a figyelmünket arról az áldozatról, akit igazából meg akar ölni, vagyis rólam. Emlékszel, amikor az irodájában voltál, és próbált elcsábítani téged, pont akkor érkeztem meg, és elmeséltem neki, hogy találtam egy fekete pillangót a tornácon, mindenképp azzal akart meggyőzni, hogy csak véletlenül került oda. Én úgy tettem, mintha elhittem volna, de akkor jöttem rá, hogy ő volt, még csak meg sem kérdezte tőlem, hogy nem gyanakszok-e valakire. Emlékszel, hogy az első áldozatnál is csak balesetként lett lezárva az ügy. Szerintem féltékeny rám miattad, mert tudja, hogy jóban vagyunk.
Sarah elgondolkodott a hallottakon, amikor elsápadva megszólalt:
– Akkor lehet, hogy ő volt az ismeretlen levélíró?
– Milyen levélről beszélsz, Sarah?
– Aznap este, amikor visszakísérted azt a szegényt nőt, akit megöltek, találtam az ajtómnál egy levelet és csak annyi volt ráírva, hogy „Úgyis az enyém leszel“. Úristen, és én megengedtem neki, hogy egy nyomkövető appot tegyen a telefonomra, hogy tudja, hol járok és én még azt hittem, hogy félt.
– Hogy mi van?! – kiáltotta ingerülten Billy. – Add ide gyorsan, visszaviszem a fogadóba, és akkor azt hiszi, hogy ott vagy.
Sarah remegve adta át a mobilját, teljesen maga alatt volt, hogy így félreismerte Jake-t. Még szerencse, hogy Billy-re mindig számíthatott.
Eközben Jake próbálta hívni Sarah-t, de hiába, a lány nem volt elérhető és a nyomkövető sem mutatott semmit. Julie-hoz ment, hogy megkérdezze, nem tud-e valamit a lányról.
– Elment a kora esti órákban, de nem mondta, hogy mikor jön. Gondolod, hogy vele is... – halkult el Julie hangja.
– Remélem nem. Valami szokatlan nem volt a viselkedésében?
– Nem, de eszembe jutott valami, aznap, amikor azt a szerencsétlen meggyilkolt nőt Billy visszakísérte a szállásra, kapott Sarah egy névtelen levelet. De nem tulajdonított nagy jelentőséget neki. Az állt benne, hogy „úgyis az enyém leszel“. Jesszusom, mi van, ha itt a szálláson van a gyilkos? – kérdezte kétségbeesetten.
– Nem hiszem. Valaki olyan lehet, aki tisztában van a fekete pillangó mítosszal. A mostani emberek már nem tudják az eredetét. Nem hallottál még valamit?
A nő bólintott.
– Mintha Billy terepjáróját hallottam volna. Esténként be szokott ülni hozzánk, de utána mégis elhajtott. Sarah-t nagyon kedveli, még amikor megismerkedtek, próbálta csapni a szelet neki, de Sarah leállította, ugyanis akkor ért véget egy kapcsolata, Billy elfogadta és azóta barátok.
A nyomozó eltűnődőtt egy pillanatra, majd megkérdezte:
– És azóta Sarah-nak nem volt senkije?
– A munkájának éltegészen addig, amíg te ide nem jöttél – mosolyodott el Julie, hisz tudta, hogy nem közömbösek egymásnak.
A férfinek kezdett lassan összeállni a kép, beült az autójába és az erdészházhoz hajtott.
Amíg Sarah egyedül volt az erdészházban, úgy gondolta, hogy jót tenne neki egy pohár víz. Kiment a konyhába, de idegességében olyan ügyetlen volt, hogy leejtette a poharat, ami eltört. Ahogy próbálta felszedni az üvegdarabokat, az egyik elvágta az ujját, amelyből folyni kezdett a vér.
– Még ez is – motyogta magában. Bement a fürdőszobába, ahol Billy tartotta a kötszereket és a fertőtlenítőt, kinyitotta a dobozt, és abban a pillanatban le is dobta. Tele volt preparált fekete pillangókkal. Sarah az első döbbenet után visszatette a dobozt a helyére. Mivel a mobilját Billy elvitte, így a házban lévő telefonhoz sietett. Ahogy próbált tárcsázni, nem hallotta a megszokott búgó hangot, a vonal süket volt. Bár a falu az erdészháztól egy jó félórányi járásra volt, úgy gondolta, hogy az erdőn át gyorsan átvág, hiszen jól ismerte a legeldugottabb csapásokat is.
Ahogy kinyitotta az ajtót, ott állt előtte Billy, aki komor tekintettel nézett rá.
– Hová indulsz? – hangjában nyoma sem volt kedvességnek. Ahogy belépett az ajtón, meglátta a kinyitott fürdőszoba ajtót, tudta, hogy a lány meglátta a pillangókat.
– Megláttad, igaz? – kérdezte hidegen.
Sarah bólintott. A félelem egyre inkább úrrá lett rajta, ahogy Billy eszelős tekintetét látta.
– Muszáj volt valamit tennem, hogy ezt a férget eltávolítsam a közeledből. Ez a hülye babonás baromság pont kapóra jött. Mivel régóta itt élek én is, rám nem gyanakodott volna senki, viszont őrá annál inkább, mivel azóta történtek a gyilkosságok. És ugye az egyiket én „találtam“ meg. Szegény eltévedt, megörült, amikor meglátott, megbízott bennem, nem volt nehéz dolgom vele. A másik nő is könnyű eset volt, láttam, hogy bejövök neki, szinte felajánlkozott magától, hogy találkozzak vele.
Folyt. köv...
