Szerelem illúziója
Szívem az élet óceánján,
rózsaszín felhőbe burkolózva
szárnyalt át minden hullámon.
Minden mozdulatomat
a szerelem tüze táplálta.
A boldogság tengerén ringatózva
beléptem az Alkotás utcájába.
Élet fakadt belőlem.
Anyatejjel táplált csodák,
szeretetből formált virágok.
A tűz lassan elcsendesült.
Mi volt ez? Egy pillanat –
és valami szertefoszlott.
A lángból hamu lett.
Virágom szirmai hullani kezdtek,
a szikrák egyenként eltűntek.
Mégis… valami bennem maradt.
Csendesebb, mélyebb rezdülés,
ami már nem lángol – csak létezik.
Szerelem…
talán nem más,
mint a boldogság illúziója.
