Apám és én
| Szépirodalom / Versek (185 katt) | Soós András |
| 2026.05.11. |
Apámmal megyünk
ketten az út szélén.
Szótlanul kerülgetjük
a nagy köveket.
Léptünk nyomán porzik az út,
s lelkünkben porzik,
a baj szövöget.
Béke veled, ki mestere vagy,
s a fegyvered oktalan,
rossz kegyelet.
Féltsed, kit félthetsz, óvd, ki érzi,
nem kerüli el a hóhér kötelet.
| Előző oldal | Soós András |
| Vélemények a műről (eddig 1 db) | |












