Ballag már...
Ballag már sok vén diák, újra zeng a régi dallam,
ezer emlék ring szívükben a csengőszót meghallva.
Kopott padok őrzik hűen a sok vidám, szép napot,
mosoly mögött könny pihen meg, búcsú csüng az ajkakon.
Krétaporos álmok fénye csillan okos szemekben,
minden lépés új reménnyel hívogat az életben.
Folyosókon visszhang őrzi ifjú éveik nyomát,
édes-bús nevetés halli'k az utolsó tanórán.
Oktatók óvó figyelme ma utoljára pásztáz,
mint a hajnal első fénye, minden diákon átlát.
Ballagási tarisznyákban ott lapul a reményük,
gyermeki hit, bátor szándék, ifjonti világképük.
Kint az udvar ünneplőben búcsúzásra készen áll,
tavaszi szél a napfénnyel új dallamot komponál.
Bár az évek elsodornak a világba más utakra,
visszahív majd sok szép emlék, s ez a régi iskola.
